Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - „Egyéves az őszödi beszéd” című politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4333 ebben az elképesztő országban, hogy nem kell megijedni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja meg m ost már végre magát nem őhozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Nem a történelemkönyveknek. Az nem izgat. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünke, vagy benne leszeke én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunke valami nagyot? Azt mondjuke, hogy jöttek páran, akik meg merték tenni, és nem szöszmötöltek azon, hogy akkor most hogy is lesz majd az útikölts égelszámolásunkkal. Jöttek páran, akik nem szöszmötöltek azon, hogy a megyei önkormányzatban lesze majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez az ország, hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt, a XXI. század elején , hogy csináljunk egy másik világot, csak azért. Értitek? Egzisztenciát találni lehet máshol is. Tudom, nekem ezt könnyű mondani. Tudom, ne vágjátok mindig a képembe. (14.50) De csak ezért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, kormányoztunk volna úgy, ahogy szerintem és hitem szerint kell, bátor és gyökeres átalakításokkal. Ehelyett folytattuk azt az indokolatlan népnyugtató politikát, ami 2000 után elkezdődött. Nem akarom, mert nem lehet úgy tovább csinálni, ahogy eddig tette három kormány. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell megcsinálni. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, ha vitával fogunk elválni egymástól. Soha! Soha nem fogom a magya r baloldalt bántani. Soha! De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk nagy dolgokhoz. Elmagyarázni, és majd hosszú bizottságokban ücsörögni, és majd új munkabizottságokat tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk m egállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fennmaradjon, ami eddig volt, mert minden más sérti valakinek az érdekét, ahhoz más madám kell, ahhoz más ember kell. Nem érdemes másért! Mi ndenki döntse el magában, hogy 400500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami nagyon fontos, különösen, ha az embernek már egyébként nincs más szakmája, csak ez - tudom én! , hogy képese az elmúlt tizenöt év összes történetén felülemelkedni, vagy azt gond olja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy áh, a francba, túléltük az eddigieket is, most is túl leszünk, volt már elég miniszterelnökünk, hát, ezen a pasin is túl leszünk majd, mi úgyis maradni szoktunk! Lehet, lehet. És azt mondom, őszintén szólva, ho gy ez is egy legitim érvelés, nem bánt, egyáltalán nem bánt, de ehhez én nem kellek. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Ha mind a 190en ugyanazokat a mondatokat mondjátok, amit az elmúlt években mondtatok, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. A fenébe is, talán nem értem, de elengedem, hadd csinálják, hadd menjenek előre a dolgok! Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk, és mondjuk a népnek a mantrát, de nem csinálunk semmit. Az a reform, hogy hajlandók vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. Ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazításoknak a dolga, az, mi tagadás, egy ponton túl szimpla k ényszer, vagy azzá válik. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van más választásotok. Nincsen! Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuke mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani, amit az elmúlt öthat évben görgetünk magu nk előtt. A megoldásunk biztosan nem tökéletes, igazatok van. Biztosan nem, csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel. Egyedül, különkül ön tudunk mást is csinálni, de közben nem különkülön vagyunk, hanem mi is ott ülünk tizenegynéhányvalahányan, és mindenkinek kell bírni az egyetértését. Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni.
