Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 11 (81. szám) - A területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FARKAS IMRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
4196 van , hogy miért csak 40 lesz vagy 42? Mi indokolja a szűkítést? Felzárkóztak? Nem. Azt meg tudjuk magyarázni, ha a besorolásnál valaki az ötvenkettedik lesz, hogy már nem leghátrányosabb helyzetű, mert vannak nála rosszabbak. De miért szűkítsük a kört? Ha a négy vagy hat évvel ez előtti besorolásnál nem 48 lett volna, hanem 40 a számuk, akkor most nem terjeszteném a kört, de a szűkítést nem tudom elfogadni. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Jauernik képviselő úr. Ötperces időkeretben szót ké r Farkas Imre képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. FARKAS IMRE (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Szólnék a módosító javaslatainknak azokról a köréről is, amely a kistérséghez hozzárendelt uniós forrásokról szól. A törvényjavaslatban nagyon helyesen az szerepel , hogy a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező kistérségek, ahol a lakosság 10 százaléka él, elkülönülten kiemelt uniós forráshoz jussanak, és ebből jelentős fejlesztés történjen meg az ő esetükben. Úgy gondoljuk, hogy ez nagyon helyes, de nem értünk egyet a 10 százalékos lehatárolással. Annál is inkább nehéz olyan határokat mondani, hogy 10 százalék vagy 15 százalék, mert rendkívül kis különbség van az egyes komplex mutatók között. Amikor az előbb képviselőtársam azt kérdezte, hogy hol kellene meghat ározni a határokat, és ne mondjuk azt, hogy fele, hanem mondjuk azt, hogy ötven vagy valahány, akkor is figyelembe kell venni, hogy a komplex mutatók között tizedek, századok döntenek. Például egy 2,1es komplex mutatóval rendelkező kistérség még a leghátr ányosabb kategóriába tartozik, de 2,12dal már nem tartozik oda. Vagy ugyanilyen mutatószám alapján az egyik kistérség hozzájut ebbe a 10 százalékba tartozóan 34 milliárd forint támogatáshoz, egy másik kistérség viszont, amelynek a mutatója csak nüansznyi val rosszabb - tehát magasabb a komplex mutatója , már elesik ettől az összegtől. Ha figyelembe vesszük azt a szempontrendszert, ami a törvényjavaslatban szerepel, akkor mondok erre néhány példát. Indokolt lehete az alapján az egyik kistérségnek 34 mill iárd forinttal többet adni, hogy például kéthárom telefonnal kevesebb jut ezer lakosra egy településen, mint egy másikon? Vagy egy másik mutató: ha egykét méterrel rövidebb az egy kilométerre jutó csatorna hossza, akkor ez alapot ade arra, hogy milliárd forintos különbségek alakuljanak ki az egyes kistérségek támogatásában? Vagy még egy példa - nem sorolom fel a tizenegynéhány mutatót : ha két fővel többen élnek mezőgazdaságból egy térségben, az megalapozzae az ilyen jellegű differenciálást több milliá rd forintos összegben? (2.40) Úgy gondoljuk, hogy fogadjuk el a törvényjavaslat szándékát, ahol az ország lakosságának 10 százaléka él, ott kapják meg azt az uniós támogatást, amit a kormányzat tervez, de a többi, még idetartozó, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek esetében se tagadjuk meg az uniós forrásokból való kiemelt támogatást, hanem adjunk valamivel kevesebbet az ő esetükben; a Jauernik Istvánnal beadott módosító javaslatunk szerint például 50 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy azt a fantasztikusa n merev határt, ami most a törvényjavaslatban van, oldjuk fel, és próbáljuk kivezetni. Mert ha figyelembe vesszük, hogy az Országgyűlésben már számos olyan törvényt alkottunk, amikor ezeket a merev határokat oldottuk, akkor ebben az esetben is indokolt az, amikor milliárdokról van szó, és milliárd forintokkal nagyobb pénzhez jut az a kistérség, amelyiket most egy tized vagy század besorolás révén kedvezőbbnek nyilvánítunk. Azt hiszem, hogy a javaslatunk, ha nem is pontosan elfogadható még talán, de ezzel a logikával igazítható, és egy lényegesen igazságosabb rendszert alkot, mint ami a mostani tervezetben szerepel. ELNÖK (Lezsák Sándor) :
