Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 11 (81. szám) - A területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FARKAS IMRE (MSZP):
4194 A területfejlesztési támogatásokról és a decentraliz áció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a területfejlesztési támogatásokról é s a decentralizáció elveiről, a kedvezményezetti térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/2940. sorszámon, a bizottságok ajánlását pedig H/2940/33. sorszámon kapták kézhez a k épviselők. Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatokat összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Kérem, hogy aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az össz evont tárgyalást elfogadta. Megnyitom a vitát az ajánlás 130. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíváne valaki felszólalni ötperces időkeretben. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Öné a szó, képviselő úr. FARKAS IMRE (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat jobbítása érdekében hét módosító és hat kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottam be Jauernik István képviselőtársammal. Alapvetően három témakörről szólnak ezek a javaslatok: a legfontosabb talán az, hogy ne csökkenjen a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma; a második, hogy az uniós források elosztása igazságosabban történjen meg; a harmadik, hogy a tisztán hazai forrásoknak az elosztása is komplexebb m ódon, igazságosabban valósuljon meg. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb, legalábbis számunkra a legfontosabb a törvényjavaslatból az, hogy a törvényalkotó szándékától eltérően ne csökkentsük a leghátrányosabb helyzetű kistérségek számát. Mint ismert a képvi selőtársaim előtt, jelenleg 168 kistérség létezik, és a 168 kistérségből 48 tartozik a leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé. A következőkben 168nál több lesz a kistérségek száma, hiszen ma is tárgyaltunk olyan törvényjavaslatot, amely 170 fölé emeli a kistérségek számát. Úgy gondoljuk, hogy 170nél több kistérség esetén nem indokolt, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma 3040 darabra csökkenjen. Különösen meglepőnek tartjuk a törvényjavaslat azon mondatát, amelyikből egyértelműen pillanat nyilag nem is lehet kiolvasni, hogy mennyi lenne a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma, mert a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy a legfejlettebb kistérség komplex mutatójának az 50 százaléka alatti kistérségek kerülnének besorolásra a leghátrányosa bb kategóriába. Így aztán nyilvánvalóan csak az tudja a pontos számot megmondani, aki már rendelkezik azzal a számítási eredménnyel, hogy összességében melyik kistérségnek mennyi lesz a komplex mutatója. Ez abból is következik, hogy a minisztérium szakembe rei határozták meg így, hogy körülbelül 3040 leghátrányosabb helyzetű kistérség lesz majd. Úgy tartják, hogy ez nem jelentős csökkentés, majdnem annyi, mint eddig volt; nehezen fogható ez fel, hiszen a 48 esetében a 30 több mint 50 százalékos csökkentést jelentene. (2.30) Mi úgy gondoljuk és a javaslatunkat arra alapoztuk, hogy semmiképpen ne csökkenjen a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma. De hogyan kerüljön ez meghatározásra? Abból indultunk ki, hogy markánsan most meg lehessen mondani, hogy körü lbelül hány kistérséget vagy hány lakost érint ez a besorolás, amit a törvényjavaslat meghatározna.
