Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
420 millió forint környékén szoktunk megállni ezzel az összeggel. Hogyan végeztessük el, ki végzi el, hogyan nem csinálja? Kérem szépen, egyszerű, megvan a felhatalmazás, kedves jó földtulajdonos úgy gondolja, hogy ő ezzel a védekezéssel nem foglalkozik, akkor ennek a keretnek a terhére majd szépen el lesz végeztetve, és az összes költség ki lesz számlázva neki, megfelelő bírság mellett, természetesen. Sőt, itt még tovább is mennék: ezeknél a bírságoknál el tudnék odáig is jutni - de mindig lebeszélnek itt a parlamentben , hogy ha már valakit kétszer joger ősen földvédelmi bírságra megbüntetnek, annak kényszerárverés útján meg lehessen szabadulnia a földtől. (17.40) Ugyanis Hollandiában, Németországban nincs kényszerárverés. Ezek után kártalanítás nélkül állami tulajdonba kerül, és az állam meg eladja. Bizon y! De én nem lennék ennyire kommunista, ezt mindig elmondom, ’94 óta. Én csak egy kényszerárverést szeretnék látni a földtörvény földvédelmi részében. Még nem jutottunk el idáig, mert a magántulajdon szentségével kapcsolatban azt mondjuk, hogy még akkor is tisztelni kell, ha az mások kárára történik. Majd nézzük meg a GMOnál - nagyon örülök annak, hogy a génmódosított termékekre a moratóriumot most jóváhagyta az Európa Tanács; bízom abban, hogy ez a védzáradék továbbra is fennmarad. De nagyon figyeljünk od a, mert egy ilyen lazításnál bizony mások eddigi munkája mehet tönkre. De arra is figyeljünk oda - erre is utalt Járvás képviselő úr - a takarmányozásnál, hogy ezek a génmanipulált takarmányok azért itt vannak. Itt a termelését tilthatjuk, ugye? A forgalma zását nem tilthatjuk, mert sajnos nem tilthatjuk, de ez a táplálékláncba bekerül. Itt pedig abban kellene segítséget nyújtani, hogy a fehérje tartalmú takarmányok honi megtermelését segítsük elő, és ezeket a kutatásokat, amelyeket egyébként leállítottak 20 002001 táján - tudom, hogy körülbelül milyen nyomásra , fel kellene újítani. Hiszen van olyan szójakísérlet Magyarországon, amely ilyen klimatikus környezetben ki tudná váltani az Amerikából érkező importszóját, amely - mint tudjuk, rá is van írva - bizo ny már a génmódosított termékkörből keletkeztethető, illetve vezethető vissza. Még egy dolog a bortörvény kapcsán. Na, itt egyetértek azzal, amit Járvás úr és többen is említettek. Itt kellene egy megoldást találnunk, hogy ez a közösségi marketingcél, amir e befizetik ezt a 8 forintot a termelők literenként, kérem szépen, a nagy dömpingtermelés az asztali és tájborokból adódik, ott fizetik be a 8 forintot. De ezekkel a borokkal az európai bormarketingben ők olyan sokat labdába rúgni nem tudnak. Tehát a borás zoknak nem az a szegmense költi el a pénzt, mint amelyik megtermeli. Itt vagy abban kellene gondolkozni, hogy ez a járulék differenciált legyen a bor minőségi kategóriája alapján, vagy azon kellene gondolkodni, hogy ezt a 60 százalékot, ami most be van áll ítva - mert 40 százalék az ellenőrzésre megy , milyen arányban osztják fel a hazai, belföldi bormarketing és az EUs között. Most nem mondok példát, de mondjuk, egy alföldi középbor, hát, szegénykém, megjelenik ott a nagy veronai borbemutatón, hát sokat n em rúg labdába, még akkor sem egyébként, ha jó borról van szó, és nem is jut el oda szegénykém. Tehát ezt kellene valahogy megosztani. Még egy dolog - erre nézve egy módosító indítványt be is nyújtottam. Az államtitkár úr ugyan nem zárkózott el tőle, fonto lóra vette, de nem is támogatja. Probléma most a borászati szakképzés. A borászati szakképzéssel kapcsolatban iskolák vannak olyan helyzetben, hogy vagy fennmaradnak, vagy nem. Én egy olyan módosítót nyújtottam be, hogy ebből a 60 százalékból, ami közösség i bormarketingre menne, 15 százalékot különítsünk el borászati szakképzésre, amely alap lenne. Erre a borászati iskolák pályázni tudnának, így be tud pályázni az alföldi borász, a mit tudom én, kicsoda, az egri, az akárki. Így a 15 százalék, ami 200 millió forint, a borászati szakképzést megoldaná. A fejkvótát kapja a fenntartótól, mert a fenntartó azt mondja, hogy én vagyok a tulajdonos, de nem tudom fenntartani, mert a normatív támogatás kevés. Erre azt mondja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa vagy a miniszt érium, hogy egy elkülönített alapból, teljesen mindegy, de abból a 15 százalékból, hogy jó, akkor én ezt kipótolom, innentől az iskola további jövője megvan, a borászati szakképzés megvan. Van egy hinterlandja az egész borászati szakmának, nem piszkáltunk bele, nincs többletteher, tehát mindenki annyit fizet, amennyit akar, illetve amennyi a törvény szerint kötelező,
