Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - A fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok eljárására és együttműködésére vonatkozó közösségi jogi aktusok végrehajtásához szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
402 esetben ugyanazokat a kérdéseket vizsgálják, nem pedig egymás utáni folyamatokat és fokozatokat vizsgálnak. Tehát mire gondolok? (Koszorús László közbe szól.) Én meghallgattam a képviselő urat, megtisztelne, ha ön is megteszi ezt. Például, ha az állategészségügy azt vizsgálja, hogy hogyan jön létre egy késztermék, adott esetben egy állati, növényi eredetű késztermék a bolt polcaira hogyan kerül oda, ez ál lategészségügyi kérdés. Majd hogy ezt az élelmiszert milyen formában, hogyan dolgozzák fel, hogyan tárolják, ez egészen biztosan az ÁNTSZ feladata. Az pedig, hogy mondjuk, helyesen címkéztéke, megfelelően tájékoztatjáke a vásárlót arról, hogy mi van abb an a termékben, milyen ára van, s a többi, ez pedig egészen biztosan a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet feladata. Ebben kell előrelépni, hogy ezeken a területeken az átfedéseket megszüntessük, illetőleg a fehér foltokat pedig kiszűrjük ebben a tekintetben. A másik a békéltető testületek tevékenysége. Azt gondolom, erősíteni kell azt a tevékenységet, amely egyrészt a békéltető testületek tekintetében, másrészt pedig az alternatív vitarendezési fórumok tekintetében Magyarországon történik, hiszen ezek valóban ol yan eszközök lehetnek, amelyek segítik az állampolgár, a fogyasztó érdekének az érvényesítését. Ebben a tekintetben van egy nagyon jó spanyol példa. Spanyolországban minden egyes boltban ki van írva, hogy mely békéltető testülethez lehet fordulni az adott bolttal kapcsolatban, ha problémát észlel a vásárló, és ezt egy előzetes alávetési jognyilatkozattal a kereskedő magára nézve kötelezőnek ismeri el. Ez sajnos nem megy állami eszközökkel. Ehhez az kell, hogy a kereskedői kultúra is változzon Magyarországon , és a békéltető testületeknél minél többen mondják azt, hogy előzetes alávetéssel éljenek ezek a kereskedők, mert ha ezt nem teszik, akkor különben nincsen olyan eszköze a békéltető testületeknek, amelyekkel határozottan ki tudják kényszeríteni a döntést. Ettől függetlenül az elmúlt évben és az azelőtti évben növeltük a békéltető testületek finanszírozását, ami még mindig nem volt elég. (Koszorús László: Ötmillió!) Nem ötmillióval, sokkal többel - nem mennék bele a részletekbe. Személyesen döntöttünk a min isztériumban erről, tehát tudnék konkrét számokat is mondani (Koszorús László: Mondjál!) . Hatvanvalahány millió forinttal emeltük a békéltető testületek költségvetését, ráadásul ezt úgy tettük meg, hogy azon megyék békéltető testületeinek emeltük jobban a költségvetését, ahol több ügy van, értelemszerűen ez a középmagyarországi régió, Budapest és Pest megye, és azokon a területeken, ahol - például Zala megyében vagy máshol - esetleg kevesebb üggyel szembesülnek a békéltető testületek, ott viszont differen ciáltan kezeltük ezt a kérdést. A másik, hogy a civil szervezeteknek ad hoc támogatást adunk. Ezt azért nem értem, képviselő úr, mert a fogyasztóvédelmi törvény mondja azt ki, hogy a fogyasztóvédelmi bírság bevételéből származó bírságbevétel egyharmadát ci vil szervezetek támogatására kell fordítania a kormánynak. Magyarul innentől kezdve azt nem értem, hogy ad hoc alapon támogatnánk a civileket, hiszen a törvény kimondja, hogy mi a kötelessége az adott minisztériumnak, amely felügyeli ezt a területet. Ön va lószínűleg arra próbált utalni, hogy ezen felüli minisztériumi támogatási, költségvetési sor nem szerepelt a minisztérium költségvetésében. Erre a költségvetési keretek nem adtak lehetőséget, de így is 2006ban majdnem mintegy 200 millió forintot osztottun k szét civil társadalmi szervezetek között, ha jól emlékszem, 2023 civil társadalmi szervezet pályázott a tavalyi évben ezekre a forrásokra. Ezen túlmenően az a felvetés, hogy micsoda tragédia van Magyarországon, hogy a hatóságok lefoglaljá k a romlott húst, és az bekerül a híradásokba, a fogyasztóvédelem sajnos az a terület, ahol paradox módon ezek a jó hírek. Az a jó hír, hogyha lefoglalják ezeket a húsokat, vagy lefoglalják azokat a termékeket, amelyek, mondjuk, az egészségre veszélyesek, legyen ez élelmiszeripari termék vagy műszaki cikk. Ez a jó hír, mert ez azt jelenti, hogy nem jutott el a fogyasztóhoz maga a termék, és adott esetben egyáltalán nem lehetünk megnyugodva, hogyha nem halljuk ezeket a híreket, mert akkor könnyen lehet, hog y már eljutott, és meg is ettük azokat a termékeket, amit mind a ketten és mindenki joggal kritizál és kifogásolt. Én tehát azt mondom, hogy a hatóságoknak az a fajta tevékenysége, hogy élnek a nagyobb nyilvánosság lehetőségével, hogy sűrítik az ellenőrzés eket,
