Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - A fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok eljárására és együttműködésére vonatkozó közösségi jogi aktusok végrehajtásához szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - MOLNÁR BÉLA (KDNP):
403 hozzájárul a nagyobb fogyasztóvédelmi biztonsághoz, és nem a büntetési tételeket kell szigorítani, ugyanis nem a büntető törvénykönyv, a jogászprofesszorok is azt mondják, hogy nem a büntetés mértéke tart vissza egy elkövetőt a bűncselekmény elköveté sétől, hanem a lebukás veszélye. Magyarul nem attól lesz kevesebb ilyen típusú visszaélés, hogy magasabb tétellel büntetjük ezeket, hanem azzal, hogyha sűrűbben tudunk ellenőrizni, hiszen akkor a lebukás veszélye sokkal nagyobb lesz. Én azt remélem, hogy a következő időszakban lehet tényleg egy kicsit a pártpolitikától mentesen is vitatkozni ezekről a kérdésekről. De ha ettől nem is teljes mértékben elvonatkoztatva, de mindenféleképpen tényszerűen. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokb ól.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Molnár Béla, a KDNP képviselője, tíz percben öné a szó. MOLNÁR BÉLA (KDNP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Jelenleg a fogyasztóvédelmi jogszabályainknak az EUs előírásokhoz va ló igazításáról tárgyalunk. De ahogy a képviselőtársaim is úgy érzik, hogy ennél leragadni nem szabad, én is úgy gondolom, hogy túl kell ezen lépni. (16.20) Azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ennek a törvénynek az okán, ennek a törvé nynek az indíttatásával áttekinthetjük rövidesen az egész fogyasztóvédelmi helyzetet, illetve már most képviselőtársaim, ezt el is kezdték. Ez kifejezetten jó, hiszen érzek egy konszenzust a parlamentben, egy ötpárti konszenzust, ami előrevetíti, hogy remé lhetően ebben a kérdésben pozitív döntések, pozitív előrelépések fognak történni. Természetes, hogy ennél a törvényjavaslatnál többet akar mindenki, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy a történelmi különbözőségek oly jelentősek Európában, hogy pusztán csak a jogszabályaink módosításával teendőink nem merülhetnek ki. A fogyasztás társadalmi szokásai egészen mások ott, ahol demokrácia és fejlődő, szociálisan érzékeny gazdaság működött évtizedekig, miközben nálunk ázsiai diktatúra, majd annak utóhatásai ro mbolták, rombolják a köz erkölcsi érzékét, a tisztesség önkorlátozó hatását. Nálunk ma elszabadult a másik embert, a fogyasztót semmibe vevő nyerészkedési vágy. Elszabadult, sokkal jobban, mint Európa nyugati felében. Ebben a legnagyobbak, a multik hazai l eányvállalatai járnak az élen, úgy látjuk most per pillanat, de gondolom, hogy majd az ad hoc bizottság ennek a végére járhat. Az állami korlátozás a volt szocialista országokat tekintve is nálunk talán a leggyengébb, de ez nem kormánykritika, kérem Mester házy képviselőtársamat, ne így vegye, hiszen az elmúlt két évtizedben általánosságban volt ez jellemző. Ezért nem lehet ma még párhuzamosan gondolkodni a mi fogyasztóvédelmünkről és például a német vagy francia fogyasztásvédelemről. Ma a magyar fogyasztó e lképed azon, hogy a nagy szolgáltatók milyen gátlástalanul packáznak vele, milyen egyszerű levelekkel utasítják, rángatják a magyar fogyasztót anélkül, hogy az emberiesség parányi nyomát is fellelhetnénk leveleikben. Ma a magyar fogyasztónak tudomásul kell vennie, hogy szinte biztos, hogy becsapják. Éppen a napokban lehetett olvasni az újságokban, hogy minden ötödik fogyasztót becsapnak a kereskedők. Ez egy olyan magas arány… (Csizmár Gábor csóválja a fejét.) Hogy igaze ez az újsághír vagy nem, azt én nem tudhatom, államtitkár úr rázza a fejét, de azt gondolom, hogy aki benne él a mai életben, az legalábbis így érzékeli, és ha így érzékeli, akkor nekünk kötelességünk ez ellen tenni. A magyar fogyasztó ma nincs alkuhelyzetben, a magyar fogyasztót meglehetőse n kevés választási lehetőség illeti meg, hiszen a magyar kistermelők kiszorulnak, a világ minden részéről özönlik hozzánk az olcsó, mondhatnánk, szemét áru a kínai trikótól a távolkeleti játékig, és a magyar gyártók levegője már teljesen elfogyott. A magy ar fogyasztó nem tud hozzájutni a magyar kisüzemek termékeihez, hisz azok is kiszorulnak; nem elég olcsó nálunk a munkaerő, támogatásuk véleményünk szerint csak
