Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
387 Visszatérve az alapkérdéshez, ami lehet, hogy kicsit nyersnek és első hallásra furcsának tűnik, de ahhoz a természettudományos alaphoz kell visszakanyarodni, hogy mi a fenntartható társadalom. Fenntartható társadalomban ugyanis egy adott közösség, egy ország, egy nemzet lemondhate arról a kötelességéről, jogáról, hogy önmaga külsőbelső kultu rális különbségeit továbbörökítse? Szerintem ez az alapkérdés, amit tisztáznunk kell, mert ha erre az alapkérdésre válaszolunk, akkor tudunk válaszolni a megoldási javaslatokra is. Ugyanis ha azt válaszoljuk erre a kérdésre, hogy ez nem kötelessége a társa dalomnak, akkor innentől kezdve ez egy gazdasági kérdés, hogy bevándorlással, egyebekkel fogjuk pótolni majd a nyugdíjak kieső összegét. Ha viszont azt válaszoljuk erre a kérdésre, hogy nem mondhat le erről a kötelességéről a társadalom, akkor viszont mind ent meg kell tenni az adott kormányzatnak, az adott társadalmi, gazdasági, politikai elitnek, hogy ezen a helyzeten változtasson. Itt szemléleti váltásról beszélnek sokan, ezt meg tudnám erősíteni saját példámon is, bocsássanak meg, hogy ezt ide hozom. Néh ány évvel ezelőtt, amikor először szerettem volna PhDre jelentkezni, visszamentem volt egyetememre, az ELTEre, és ott a fenntartható társadalomból szerettem volna PhDzni, és a demográfiai problémákat írtam le, hogy ezzel foglalkoznék. Mire egyébként nag y tudású - nem nevezném nevükön - professzor urak azt mondták, hogy ez futurisztika. Mire elmondtam nekik, de hát, uraim, szerintem ez húszhuszonötötven év múlva a magyar és az egész európai kultúra legmeghatározóbb kérdése lesz, azt mondták, hogy ezzel ők nem tudnak foglalkozni, ez egy demográfiaistatisztikai kérdés. Tehát valóban szemléleti váltásra van szükség a fejekben. (15.10) És hogy a társadalomnak milyen felelőssége van, azzal kapcsolatban hadd világítsak rá egy kicsit a sajá t oldalunknak is a szemérmességére vagy - nevezhetjük úgy is, hogy - sok tekintetben álszent hozzáállására, még akkor is, ha ez kényes téma. Ilyen például az, amikor a mai magyar társadalom szemet huny az abortusz egyébként sokat feszegetett etikai kérdése fölött, de ugyanilyen etikai alapon például elutasítja a gyermek neme megválaszthatóságának a kérdését vagy a béranyasági és egyéb kérdéseket. Ha arról beszélünk, hogy milyen eszközök lehetségesek a kívánt születésszám eléréséhez, akkor ezeket a lehetőség eket sem szabad elvetni csupán etikai alapon, meg kell fontolni ezeknek a szabályozási lehetőségét, már csak azért is, mert ez több társadalomban pozitív eredményeket hozott. De itt a vita vége felé hadd vessek fel még pár dolgot, és nem a saját gondolatai mat. A családi adózásról, ha elsőre nagyon hihetetlennek is tűnik, például John Lukács tollából olvashatnak azok, akik ezzel a problémával elég régóta foglalkoznak, mégpedig olyan társadalmi megújulási problémákról, hogy a nyugd íjakat a felnevelt gyermekek számához kössék valamilyen formában. Nem mennék bele a részletekbe, de ez valamilyen ösztönző erővel hatna a társadalomra. Ugyanilyen elég elképesztő ötletnek tűnik a választójog kérdése, ami esetleg megadható lenne a gyerekek után. Nem mennék bele ezekbe, mert az idő telik, de azt látom, hogy nem lenne szabad leragadni a jelen helyzetnél. Látom az Országgyűlésben a pozitív hozzáállást, és azt hiszem, ezt a vitát folytatnunk kell az ország és a nemzet érdekében. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik a Magyar Szocialista Pártból Szanyi Tibor képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó. DR. SZANYI TIBOR (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt E lnök Úr! Én is azok közé tartozom, akik nagyon örültek a mai vitanapnak. Tényleg hálás köszönettel tartozunk a kezdeményezőknek, a szervezőknek és mindazoknak, akik ezen a vitanapon itt voltak velünk. Nagyon remélem, hogy az itt elhangzottak nemcsak pusztá ba kiáltott szavak lesznek, hanem pici hozzájárulásként is értelmezhetjük őket a Magyar Országgyűlés további munkája tekintetében.
