Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
388 Hasonló céllal nem is olyan régen, januárban jött létre a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportján belül egy meglehetősen érdekes nevű munkacsoport, közös értékeink, fenntartható fejlődés néven. Huszonnégy olyan szocialista képviselő van, aki úgy érzi, hogy azok a kérdések, amelyek részben a mai vitanapon egész komplexitásukban megjelentek, részben más témákat é rintenek, együttes kezelést kaphassanak. Ennek a munkacsoportnak a munkáját folyamatosan kívánjuk a parlament plenáris ülése elé is hozni. Tisztelt Elnök Úr! Van egy olyan dilemma, amit már tavaly év vége felé többen is jeleztünk, ami Magyarországon ma gya korlatilag úgy fogalmazható meg, hogy mi is szeretnénk mi lenni. Vajon szeretnénke lenni a legdélebbi skandináv ország, vagy pedig szeretnénk a legészakibb balkáni ország lenni? Azt gondolom, hogy valamennyien, legalábbis nagyon sokan az előbbi opcióra sz avaznánk, hogy tehát a legdélebbi skandináv ország szeretnénk lenni. A szónak itt jelentősége van, tekintettel arra, hogy Európában főképpen a gyereknevelés, de egyáltalán a társadalmi reprodukció tekintetében nagy valószínűséggel a skandináv példák közül találunk olyanokat, amelyek a szívet megmelengetik. De utaljunk egypár pillanat erejéig arra is, hogy ezeknek a modelleknek mi a tényleges értékük. Az értékük az, hogy nem döntöttek el egy kérdést, hanem párhuzamosan kezelnek két ügyet. Az egyik az, hogy a társadalom egyfelől igyekszik megszabadítani a nőket mindazoktól a terhektől - már amennyiben munkát akarnak vállalni bárhol is - vagy legalábbis nagyon kellemessé tenni azoknak a terheknek a viselését, amelyek a gyereknevelésből adódnak, és valódi szolgá ltatásokat biztosítanak, beleértve a minőségi - és itt a „minőségi” szón van a hangsúly - óvodát, bölcsődét vagy általános iskolai oktatást; nem feltétlenül ingyen és nem is feltétlenül piaci körülmények között, hanem az állam által szervezetten és nagyon jó minőségben tető alá hozva. A másik oldalon pedig az, hogy ezzel egy intézkedés mentén akár szakmaként is el lehet fogadni a gyereknevelést. Vannak olyan skandináv sémák, amelyek arról szólnak, hogy ha egy tartósan munkanélküli házaspár vagy akár csak az egyik szülő hivatásszerűen vállalja, hogy a saját vagy netán még mások gyermekét is neveli, akkor olyan szintű juttatásokat kap a társadalomtól, amelyek felérnek egy normális szakma vitelével. Azaz a nők dönthessenek ebben a kérdésben. Ne a társadalom dön tsön, hogy egyik vagy másik megoldás felé akarjae orientálni a nőket, hanem maga a nő dönthessen szabadon, és bármelyik döntést is hozza, az a döntés a társadalom szempontjából pozitív és jónak tekinthető. Tisztelt Elnök Úr! A gazdaság oldaláról is szeret nék egypár gondolattal hozzájárulni a mai vitanaphoz. Ha pusztán statisztikailag nézzük a globális piacok fejlődését, azt láthatjuk, hogy tartós értelemben azokban az országokban van gazdasági növekedés, amely országokban pozitív vagy a pozitívhoz közeli a születési ráta. Mint tudjuk nagyon jól, több ország ezt a bevándorlás valamiféle pozitív kezelésével igyekszik előmozdítani, de összességét tekintve - akár Franciaországot, akár az Egyesült Államokat, akár Kínát nézzük - azt látjuk, hogy a gazdasági fejlő dés mögött masszívan ott van a pozitív reprodukciós ráta, következésképpen Magyarországon is csak akkor lesz fenntartható és tartós gazdasági növekedés, ha erről a vonatkozásról nem feledkezünk meg. Pusztán a tőkebeáramlásokban bizakodni botorság, már csak azért is, mert a beáramló tőke igényli a feltörekvő új korosztályokat, amelyek új tudásokkal, új ügyességekkel, új szakismeretekkel vannak oly módon felszerelve, hogy azok birtokában többszörös teljesítményt nyújtsanak, mint a szüleik, pontosan azért, hog y az elöregedő társadalmakban a megfelelő életkorban lévő emberek is nyugodtan számíthassanak a társadalom eltartóképességére. Utolsó gondolatként, elnök úr, hadd vessek fel valamit, ami ma már legalább két, de lehet, hogy több felszólalásban is teret kapo tt. Ez a cigányság kérdésköre. Magyarországon változóak a becslések a tekintetben - most nem akarok ebbe a számháborúba belemenni , hogy félmillióra vagy egymillióra tehetőe a roma honfitársaink száma. De egy dolog biztos, hogy nagyonnagyon át kell gond olnunk mindazokat a reformokat, amiket csinálunk. Mert miként beszélünk mi oktatási reformról, egészségügyi reformról vagy nyugdíjreformról egészen addig, amíg az a kockázat szegül
