Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Áder János):
350 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor vitanap van, azért beszélünk egy témáról, hogy megpróbáljunk döntéshozatal nélkül konszenzusra jutni. Csizmár Gábor államtitkár úr csalatkozott, mert ez a vita csak a kezdeteinél volt barátságos hangvételű, mostanra elég éles fordulat ot vett. Szeretném visszaterelni a vitát - ha képviselőtársaim is partnerek ebben - abba a hangnembe, amiben eddig vitáztunk; és szeretném elmondani, hogy közel sem a Semjén úr által színpadiasan elővezetett tervezet miatt, hanem más miatt. Súlyos kétségei nk vannak a családi jövedelemadózással kapcsolatban. Ennek három formáját ismerjük, amelyek közül az egyik kifejezetten a családban élő gyerekek számát preferálja, a másik összevonja a két házastárs jövedelmét, a harmadik pedig összevonja, majd megfelezi e zt. Ezek közül természetesen az a legjobb, amelyik a gyerekszámot preferálja. Ezzel csak egyetlen gondunk van: könnyen kiszámítható és természetesen tapasztalati adatok is bizonyítják, hogy ez elsősorban a magas jövedelműeknek és a kevesebb gyermekkel a cs aládban élőknek jobb. Látni való, hogy azok, akik kisebb jövedelemmel bírnak - függetlenül attól, hogy személyi jövedelemadóznak vagy családi jövedelemadót fizetnek , sokkal inkább kötve vannak a családi támogatások rendjéhez, és ők azok, akik jobban járn ak. Tisztelt Ház! Pelczné Gáll Ildikó vezérszónok asszony azt mondta, hogy mindazokért szól ez a vitanap részükről, akik magukért akarnak tenni és tudnak is. Ezzel meghatározta azok körét, akik természetesen a jobb keresetű, sikeres polgárok, akik tudnak t enni. És akik nem, azokért ki fog szólni? Azt gondolom, hogy a személyi jövedelemadó kontra családi jövedelemadó különbség nem valóságos különbség. A különbség az, hogy kiket akarunk valóságosan segíteni abban a gyerekvállalásban, amit mindannyian kívánunk . Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Nógrádi László képviselő úr következik, a KDNP frakciójából. NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az ősi görög kultúrában keletkezett az a mondás, hogy nem méltó az az istenek asztalához, akire nem mosolygott rá az édesanyja. Ez kifejezi azt a tényt, hogy az érett személyiség fejlődése, a felnőtt emberré válás meghatározó időszaka a gyermek elő néhány életéve. És ahogy Harrach Péter is mondta, nem mindegy, hogy ép családban, ép közösségben nő fel a gyermek, és még kevésbé mindegy, hogy esetleg nagy családban. Ugyanis a közösségi szellem, az önzetlenség leginkább a nagy család közegében, a nagy család légkörében tud a gyerek lelkébe és fejlődésébe beépülni és hatáss al lenni. Óriásinak tartom a média szerepét, amelyik sokszor a fogyasztói társadalom érdekében az egyedülállóéletmódot propagálja, és mintegy életcéllá teszi, miközben mindannyian tudjuk, hogy közösség és egyfajta felelősség kell a család és a gyerek neve léséhez. (12.20) A gyereknevelés, a gyerek egészségének megőrzése, oktatása mindenkor a közteherviselés része kell legyen. Hosszú távon is bőségesen megtérülő beruházás, ezért nagy a felelősségünk a törvényalkotásban, de még inkább a kormányzati intézkedés ekben. A médiát befolyásoló tényezők figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a való világnak álcázott, hamis ideálok és eszményképek óriási rombolást végezhetnek a gyerekek nevelésében, és átveszik a szerepét a hagyományos oktatásnak, illetve a régi szépir odalmi értékeknek, amikből még mi és a mi korosztályunk nevelkedett. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Gusztos Péter képviselő úr következik, az SZDSZfrakcióból.
