Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitásának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz):
3449 elhelyezkedését, hogyan fedik ezek le az ország általános iskoláit, akkor én ezt nagyonnagyon kevésnek találom, különösen úgy, hogy nevelési tanácsadót fenntartan i, az a megye vagy a főváros kötelező feladata, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy több város is fenntart nevelési tanácsadót. A nevelési tanácsadókkal kapcsolatos másik probléma egyébként a finanszírozásuk, hiszen ők a finanszírozást nem az ellátott gy ermeklétszám után kapják, hanem az ott lévő közalkalmazotti, pedagóguslétszám alapján, ami alig több mint egymillió forint, és általában egy nevelési tanácsadó fenntartása ennek a négyötszöröse, mint amennyi ez a normatíva. (Babák Mihály: Miből?) Tehát én problémának látom, hogy ezeket a gyerekeket nevelési tanácsadókon, utazó tanárokon keresztül hogyan lehet majd ellátni, hiszen egyébként ma a gyakorlatban az fordul elő tömegesen, hogy kapacitás hiányában nem tudnak a nevelési tanácsadók feladatot ellátni . Tanév elején megtörténik a gyerekek felvétele, az órakeretek kimerülnek, és év közben érkező, új gyerekekkel már nem tudnak foglalkozni. Tehát én ezt egy súlyos problémának tartom, mert ezekről a gyerekekről gondoskodni kell, őket valóban el kell látni a hhoz, hogy ők is értékes felnőttek lehessenek. A másik az egységes iskola ügye. Több helyen szerepel a törvényjavaslatban az egységes iskola és kollégium ügye, amelyben nemcsak mi, hanem a kollégiumi szakma is tiltakozik; csorbul a szakmai önállóság, megsz űnik a szakmailag önálló nevelőtestület, és igazából ez megtakarítást sem jelent. Szeretném önöknek felidézni azt, hogy jó másfél évtizeddel ezelőtt a kollégiumi ügyet annak idején a köztársasági elnök, Göncz Árpád felkarolta. Azóta persze a kollégiumok so ksok sérelmet voltak kénytelenek elszenvedni, például a finanszírozásban is, hiszen akkor az volt az elv, hogy kapják meg azt az összeget, amibe az kerül, hiszen a fenntartónak egyébként nem érdeke fenntartani a kollégiumot, hiszen nem a saját gyerekei já rnak oda, hanem valamely távoli környékről. Ez az intézkedés egyébként a kollégiumok további ellehetetlenüléséhez vezet. A másik ilyen ügy az egységes iskolába történő beolvasztása az alapfokú művészetoktatásnak. Úgy szól a törvénymódosítás, hogy az egység es iskola elláthatja a csoportos foglalkozás keretében folyó művészeti nevelést is. Az egységes iskola szerintem ma nem kínál szakmailag hatékony megoldást ebben az ügyben, ellenkezőleg, a művészetoktatás lefokozását eredményezi, nem lesz meg az intézményi irányítás szakszerűsége, egyes művészeti ágak, a csoportos oktatásban lévő művészeti ágak megszüntetésének a veszélyét hordozza ez magában. Persze nem meglepő, hogy ez bekövetkezett, hiszen hallhattunk már arról, hogy a Draskovicsféle Államreform Bizotts ág azzal foglalkozik többek között, hogy az alapfokú művészetoktatást megpróbálja betolni a közoktatásba, és gyakorlatilag meg is szünteti. Ez azért rendkívül káros dolog, mert a magyar közoktatásnak egy ékköve az alapfokú művészetoktatás, egy olyan sajáto ssága a magyar közoktatásnak, amelyre egyébként az Európai Unióban is odafigyelnek, mert nagyon sok helyen ilyen szervezett keretek között művészetoktatás nem létezik, mint nálunk, és most ennek történik az ellehetetlenítése. Ugyanakkor persze most napjain kban, ezekben a hetekben, hónapokban folyik a művészeti iskolák minősítése, amit egy előző törvényben előírt a parlament. Helyes és jól van ez így, mert sok helyen valóban üzleti alapon működnek ezek, egyegy intézmény sok telephellyel, nem megfelelő végze ttségű emberrel folytatja az oktatást és a nevelést. Világos, hogy ezeket ki kell szűrni, de miért kell akkor, amikor még ez a minősítés nem zajlott le, óraszámmal foglalkozni, tandíjjal foglalkozni, térítési díjjal foglalkozni - meg kellene várni, amíg ez a minősítés lezajlik. A harmadik témakör, és úgy látom, erre lesz csak időm, ez a kötelező óvodáztatás ügye, amit messzemenően tudunk támogatni. A törvényjavaslatban az szerepel, hogy 2008. január 1től fel kell venni azokat a halmozottan hátrányos helyze tű gyerekeket, akik kérik az óvodai elhelyezést, 2010től pedig mindazokat, akik kérik. Jó és hasznos dolog ez, különösen a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek esetében, és legyünk őszinték - ma itt már, bocsánat, tegnap folyt egy vita a romaintegráció ról , ezeknek a gyerekeknek a nagy része roma származású. Jó, ha ott vannak ezek az óvodában, hiszen egészen prózai dolgokat megtanulnak ott, hogy milyen egy angolvécé, milyen egy megterített asztal, hogyan kell tisztálkodni, és sorolhatnám. Tehát az ő fe lzárkózásukban ez sokat segít. De vajon elgondolkodtake önök azon, hogy fognake ezek a szülők óvodai elhelyezést kérni?
