Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitásának folytatása - KORMOS DÉNES (MSZP):
3444 - kicsit lecsökkent. Kormos Dénes képvi selő úr az első hozzászólásra jelentkező, parancsoljon, képviselő úr! KORMOS DÉNES (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítással kapcsolatban néhány részkérdésre szeretnék kitérni. Az elmúlt időszakban törvény módosítások kapcsán - és praktikus megfontolások alapján - a közoktatásban több területen növekedett az önkormányzatok együttműködése. A törvényjavaslat abban az irányban is próbál lehetőséget adni, hogy ezeknek az együttműködési formáknak, társulásoknak a különböző koordinációs lehetőségeit bővítse. Látható, és be kell vallani őszintén, hogy akár a kötelező óraszám növekménye is a pedagógusok egy részének munkahelyét veszélyezteti, néhányan kikerülnek a rendszerből. Nem mindegy, hogy kik kerülnek ki, illet ve, ha kikerülnek, milyen feltételek és milyen körülmények fogadják őket. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a törvénymódosításnak az a része, amely - és itt talán az a fontos, hogy abban az irányban kellene ennek mennie - lehetőséget biztosít az önkormányzat ok, társulások részére bizonyos munkaerőgazdálkodási terv működtetésére, ennek elsősorban az lehet a lényeges üzenete, hogy mivel ezek a feladatok egyébként is koordinációt, tervezést igényelnek tartalmilag, szakmailag, az ehhez szükséges munkaerőt is leh essen koordinálni az adott térségben. Magyarán szólva nemcsak egy intézmény foglalkoztatási korlátai jelennek meg egy pedagógus további alkalmazásában vagy adott esetben az álláshelyének megszűnésében, hanem ez egy nagyobb rendszerben is megvalósulhat. Nyi lván felvetődhet a kérdés, hogy egyértelműen előírt feladatról beszélünke itt a társulások részére, vagy pedig lehetőségről. Úgy gondoljuk, hogy ezt a lehetőséget a társulások számára meg kell adni, és ők eldöntik, hogy élni kívánnake ezzel. Nyilvánvalóa n felvetődik másik kérdés is, hogy ugyanúgy, mint a felsőoktatásban, a szakképzésben, a közoktatásban is fokozottabban jelenik meg a minőség kérdése. Ennek egyik tetten érhető formája a minőségirányítási programok megjelenése, amelyet törvény szabályoz, il letve az értékelés. Jelzi a törvény, hogy ennek munkajogi következményei is kell hogy legyenek, tehát nyilvánvalóan ezek a minősítések a későbbiek szempontjából a munkáltatói jog gyakorlása esetén szempontként merülnek fel. Meg kell fontolni ebben az esetb en, hogy ez a fajta munkaerőgazdálkodási, foglalkoztatási és továbbfoglalkoztatási lehetőség az önkormányzatok szabad döntését, az intézmények munkáltatói jogát, illetve a minőségirányítási program céljait egységesen szolgálja. Úgy gondoljuk, a szükséges módosításokkal ez a cél elérhető. A másik ilyen kérdés, amiről talán még itt célszerű szólni, hogy a többcélú kistérségi társulások irányító szerve a társulási tanács, amelyet polgármesterek alkotnak. Nyilvánvalóan az a javaslat is lehet indokolt, hogy miv el - mint ahogyan említettem - egyre több helyen ezen a szinten történik már a közoktatás szervezése és tervezése, érdemes egy olyan szakmai grémiumot, szakmai szerveződési lehetőséget beiktatni a rendszerbe, amely ezt a döntést kellőképpen, szakmai oldalr ól is elő tudja készíteni. A harmadik rész olyan terület, amivel nagyon sokat foglalkoztunk, és több területen is érinti a közoktatás rendszerét. Nevezetesen, amit a közoktatási törvény alapjogként, nagyon egyszerűen fogalmaz meg, hogy minden gyereknek jog a van az adottságainak, képességeinek megfelelő fejlesztésre. (1.10) Éppen ezért évek óta nagyon sokat foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy az úgynevezett sajátos nevelési igényű gyerekek körébe tartozó tanulók garantáltan megkapjáke azt a szolgáltatást, ami az ő fejlesztésüket legjobban szolgálja, az ő beválogatásuk vagy vizsgálatuk egy egységes protokoll alapján történike, tehát gyakorlatilag megvane Magyarországon az az egységes szakmai háttér, aminek alapján ez biztonsággal eldönthető.
