Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HARRACH PÉTER (KDNP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BORSOS JÓZSEF (Fidesz):
3241 Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak. CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Csáky András kép viselő úr aggodalmát szeretném eloszlatni a tekintetben, hogy ez az új rendszer nem generál több vizsgálatot az egészségügy számára, mint a jelenlegi rendszer. Tehát e tekintetben nincs változás, nincs tehernövekedés sem szakmai, sem pénzügyi értelemben; a z egészségügy által elvégzendő vizsgálatok száma darabra ugyanaz lesz, sőt azt kell mondjam, hogy kevesebb, mert folyamatosan csökken az új belépési igény az elmúlt esztendőkben. Úgyhogy ez a fajta aggodalom eloszlatható. Ugyanakkor abban teljesen igaza va n, hogy több tárca és több intézmény együttműködésére van szükség ahhoz, hogy jól működjön ez az új rendszer. Erre természetesen fel vagyunk készülve. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Harrach Péter képviselő úr nak, KDNP. HARRACH PÉTER (KDNP) : Ha megengedik, két megjegyzést szeretnék tenni és két kérdést is feltenni. Az első megjegyzés, amit világossá kell tenni a rendszerbe való belenyúlás kapcsán, hogy a visszaéléseket vissza kell szorítani. Ez nagyon fontos, e rről nem lehet lemondani, és ilyen értelemben jó a kezdeményezés. A másik viszont a rehabilitáció feltételeinek a megteremtése, és itt látok hiányosságokat, és ezért tenném fel a két kérdést. Amit most az államtitkár úr válaszolt, azt a mi számításaink sze rint ha nem is kétségbe vonjuk, de aggályaink vannak, ugyanis 450 ezer aktív rokkantnyugdíjas van az országban. Nos, ennek a becslések szerint a háromnegyede képes lenne az egészségi állapotának megfelelő munkát vállalni. Ez egy elég nagy szám, 350 ezer em ber durván. Van ilyen becslés, és talán érdemes ezt megfontolni. Nyilvánvaló, hogy ezeket is felül kell vizsgálni. Ha ehhez hozzátesszük a 200 ezer járadékost és az új belépőket, akkor egy igen komoly szám jelenik meg; akkor ott tartunk, hogy ha három évbe n gondolkodunk, évente 200 ezer embert kellene megvizsgálni, és ez közel napi ezer főt jelent. Hogyan tudja megtenni a jelenleg is nehézségekkel küszködő rendszer? Ez az első kérdésem. A másik kérdés az, ami már a foglalkoztatásra vonatkozik, hogy 300 akkr editált vállalkozás foglalkozik megváltozott munkaképességűekkel. Hány főt tud a továbbiakban ez a rendszer foglalkoztatni? Illetve hogyan keresik meg a munkáltatókat, és teszik érdekeltté abban, hogy a nem akkreditált munkavállalók is vegyenek részt az eg yüttműködésben? Ezek nagyon fontos kérdések, és ha ezeket nem gondoljuk át időben, akkor nem fog megvalósulni az a szép cél, amit kitűzött a módosítás. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Borsos József ké pviselő úrnak, Fidesz. BORSOS JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Vidorné hozzászólására szeretnék reagálni. Két dolgot állított. Az egyik az, hogy mi rosszul fogjuk meg a dolgot, és nem azokról az emberekről beszélünk, akik a törvénytervezet hatál ya alá tartoznak, nevezetesen, hogy önök kiragadtak egy szálat. A következő a szó szerinti szövege az elénk tárt módosításnak: „Az Országgyűlés az egészségkárosodást szenvedett személyek megmaradt, fejleszthető képességeire épülő rehabilitációjának, társad almi reintegrációjának elősegítésére, továbbá a rehabilitáció időtartamára a jövedelemarányos keresetpótlás érdekében a következő törvényt alkotja.” Szó nincs benne százalékról -
