Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
3237 rokkantnyugellátásban részesülők száma meghaladja a 800 ezret. Ez valóban rendkívül magas, még akkor is, ha ennek jórészt ismerjük az okát, ami természetesen összefügg az 199091es nagy gazdasági átalakulással, ami összefüggött a rendszerváltozással, hiszen ekkor, a rendszerváltozást követően gyakorlatilag megszűnt a szocialist a nagyipar, megszűntek azok a nagyvállalatok, nagyüzemek, amelyek addig biztosnak hitt megélhetést biztosítottak az emberek számára. (14.00) Másfél millióra, 1 millió 600 ezerre becsülik a különböző kutatások a megszűnt munkahelyek számát. És nagyon jól tu djuk, valamennyien ismerünk olyan embereket és hallottunk olyan eseteket, amikor maga a vállalat vezetése hívta fel a szakértői bizottságot, hogy holnap odamegy 250 ember vagy holnapután 130, és azokat szíveskedjenek lerokkantosítani, mert ez volt az egyet len olyan lehetséges megoldás - legalábbis akkor úgy tűnt , hogy ne totális létbizonytalanságba kerüljenek az emberek. A kapun belüli munkanélküliség - ami 1990 előtt a szocialista foglalkoztatást vagy gazdaságot jellemezte - hirtelen egyszerre láthatóvá és tömegessé vált, és felkészületlenül ért mindenkit. Jó lenne, ha ezt mindenki elismerné, mert nemcsak az egyéneket érte felkészületlenül és ért el drámai hatást, hanem a gazdaság és a politika minden szereplője ugyanígy élte meg. Ezért aztán szintén megj elenik a kutatásokban az a másik adat - és ha jól emlékszem, államtitkár úr expozéjában is elhangzott , hogy a fogyatékos embereket is ide értve, évente 750800 milliárd forintba kerül ez az ellátórendszer. Kétségtelen, hogy ez hihetetlenül nagy összeg, é s nagyon ijesztően hangzik, de az igazság és a pontosság kedvéért annyit tegyünk hozzá, hogy ez az egyénekre lebontva igazából nem egy hihetetlenül és fantasztikusan nagy összeg. Az általam ismert adatok szerint a korhatár alatti rokkantsági nyugdíj átlaga mindössze 55 ezer valahányszáz forint, a rendszeres szociális járadék átlaga pedig nem éri el a 25 ezer forintot sem. Tehát az egy emberre, egy ellátottra, egy rokkantra vagy megváltozott munkaképességű emberre jutó ellátás összege csekély, gyakorlatilag nem elégséges a tisztességes megélhetéshez, de mivel a létszámuk annyi, amennyi, ebből adódik az, hogy olyan döbbenetesen magas az a kiadás, amivel évente szembesülünk. Nem hiszem, hogy lenne valaki e Házban, aki ne értene egyet azzal, hogy a megváltozott munkaképességű emberek közül azokat, akik erre egészségi állapotuknál fogva képesek és alkalmasak, segítsük abban, hogy munkát találjanak. A probléma csak az, hogy hogyan érjük el ezt, hogyan fogjuk megvalósítani, illetve ha valaki sikeresen részt vesz egy ilyen rehabilitációban, mi történik vele, mi lesz a későbbiekben a sorsa. Szintén a közzétett adatok alapján a megváltozott munkaképességűek közül jelenleg 200250 ezerre teszik azok számát, akiket rehabilitálni lehet, de minden évben újak lépnek be a ren dszerbe. Ha azzal számolnak, hogy 3040 ezer ember kerül be a megváltozott munkaképességűek közé, és ebből 1015 ezer embert lehet rehabilitálni, akkor ez egy nagyon hosszú program, legalábbis a matematika szabályai szerint, mert részben kell a már megvált ozott munkaképességű 250 ezer főből és az újonnan bekerülők közül folyamatosan bevonni az embereket abba, hogy rehabilitációs programban vegyenek részt. Maga a rehabilitációs program legfeljebb három év lehet; kevesebb nyilván lehet, de ennél hosszabb nem. Ebből és az előző adatokból kiszámítható, hogy ha sikeres a rehabilitáció, évente körülbelül hány munkahelyre lesz szükség, ahol ezek az emberek megtalálják a számításaikat, de nemcsak ők, hanem a költségvetés is, mert hiszen nyilván az a célja ennek, hog y az egyéni boldoguláson túl a költségvetésre háruló teher csökkenjen, illetve a befizetett adókból és járulékokból a bevételek növekedjenek. De semmilyen elképzelést nem találtam arra vonatkozólag, hogy hol lesznek ezek a munkahelyek, a nyílt munkaerőpiac on tudnake elhelyezkedni, lesze erre lehetőség, vagy pedig védett munkahelyeken, és ezeknek körülbelül mi lehet az aránya. A felszólalók közül többen is megemlítették - államtitkár úr is , hogy a rendelkezésre álló forrás mintegy 60 milliárd forint. Ha ezt a 60 milliárd forintot hat év átlagában vesszük figyelembe, az évente körülbelül 10 milliárd forint. Azt nem tudom, hogy ez a teljes összege, vagy pedig csak az uniós forrás, és ehhez társul még a hazai. De maradjunk a 60 milliárdnál, az évi 10 milliá rd forintnál.
