Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz):
3238 Ehhez vajon a Munkaerőpiaci Alapba befizetett rehabilitációs járulék hozzájöne, illetve a Munkaerőpiaci Alapból milyen forrásokat és milyen program keretében kívánnak biztosítani ahhoz, hogy megszülessenek azok a munkahelyek, ahol a rehabi litált emberek dolgozni tudnak? Mert ennek az egész programnak csak akkor van értelme, csak akkor éri el a célját, ha az egy, kettő vagy három év kifutása után a munkaképessé vált emberek valóban dolgozni tudnak. Ha ez nem így lesz, akkor az egész nem ér e gy lyukas fillért sem, mert akkor csak elköltünk 60 milliárd forintot, de gyakorlatilag azon túlmenően, hogy parkoló pályán voltak és részt vettek képzésben, rehabilitációban, más nem történik. Ezt én nagyonnagyon fontosnak tartom, a törvényjavaslatot is ezért kell megtárgyalni és módosító javaslatokat is befogadni, mert csak így tudunk a későbbiekben előrelépni, és ezt a jelentős létszámot abba a kívánt irányba vinni, amiről közösen és együtt ugyanígy gondolkodunk, csak a megoldás módja számomra nem egész en világos. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Megadom a szót Heintz Tamás képviselő úrnak, Fidesz. DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A rehabilitációs járadékról s zóló törvényjavaslat vitája során nem kerülhetjük meg azokat az általános és égető kérdéseket, amelyek a rokkantnyugdíjasok, a rokkantnyugdíjazás intézményének társadalmi megítélését jellemzik. A kialakult helyzet az elmúlt másfélkét évtized halogató munk aügyi, szociális és egészségpolitikájának eredménye, éppen ezért megoldása - mivel óriási embertömeget érint - sem lehet látványos, nem lehet máról holnapra eredményes. A bármely okból rokkantellátásban részesülő ember joggal remél egyfajta biztonságot, me rt betegségeinek kialakulása vagy éppen egyre romló szociális helyzete éppen a biztonságkeresés, a megélhetés egyfajta lehetőségévé vált. Ezt a törvényjavaslat igyekszik is céljaiban, bevezetésének a módszerében tükrözni, s ez mindenképpen figyelemreméltó és örvendetes. Az élete virágában lévő, ugyanakkor munkát végző úgynevezett rokkantnyugdíjas képe sokakban kelt teljes joggal visszatetszést, és az ilyen ügyek felderítése és megnyugtató rendezése komoly társadalmi igényként jelentkezik. Ugyanakkor számoln unk kell a rendszerváltást követő, s mind a mai napig tartó vadkapitalista, szociális piacgazdaságnak pedig még csak nem is becézhető munkaerőpiaci helyzet következményeivel, a puszta létfenntartást is veszélyeztető szegénység, munkanélküliség okán rokkan ttá vált tömegek jövőbeli sorsával, életkilátásaival. (14.10) Ezért indokolt az a megoldás, mely az 53 év felettiek számára - bizonyos feltételek esetén - biztosítja a rokkantnyugdíjban maradás, illetve az önkéntes rehabilitációban való részvétel lehetőség ét is. Orvosszakmai szempontból lényeges változás az, hogy a jelenlegi 67 százalékos rokkantak az új számítás szerint az 50 százalékos munkaképességűek közé számítanak, a jelenlegi 50 százalékos rokkantak pedig ennél is alacsonyabb munkaképességcsökkenéss el rendelkeznek majd. Mindez nem lenne baj, ha a miniszterelnök úr által használt szókapcsolat, a munka világa nem lenne legalább annyira rokkant állapotban, mint azok, akiket úgymond vissza szeretnénk oda vezetni. És ez a környezet nem kedvez ennek a törv ényjavaslatnak, még akkor sem, ha bizonyos időkorlátaiban 2011. december 31ei időkorlátot szab az egészségkárosodott személy részére; ha életkora alapján tíz éven belül eléri a reá irányadó nyugdíjkorhatárt, a rehabilitációs járadék helyett rokkantnyugdíj at is meg lehet számára állapítani. Ugyancsak vitatható orvosilag az a megállapítás, amely a 36/G. § (1) bekezdésében olvasható, amely szerint - idézem : „A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas túlnyomóan üzemi baleset, fog lalkozási megbetegedés vagy szilikózis, azbesztózis következtében kialakult egészségkárosodás miatt már nem minősül rokkantnak.”
