Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
3236 Tehát azt látjuk, hogy ez a munkához való viszony és az életformában bekövetkezett vagy folyamatosan jele n lévő sajátságok is okai annak, hogy ilyen sokan vannak ebben rendszerben; de a konkrét visszaélések is, amelyeket nemcsak a jelentkezők, hanem az elbírálók is bizony elkövettek. Tehát a módosítás mindenképpen aktuális, szükség van rá, szükség van arra, h ogy a végleges és súlyos egészségkárosodottakról leválasszuk az enyhe és rehabilitálható réteget - de hogyan kell ezt tenni? A megoldásban két kulcskérdés van: egyrészt magának a minősítő és felülvizsgálati rendszernek az átalakítása, másrészt - ami sokkal fontosabb, és nagy hiányosságok vannak ma is ebben - a rehabilitációs munkalehetőségek megteremtése. Egy picit elidőznék ennél, hiszen ez az előbb említett általános társadalmi problémákat érinti. A foglalkoztatottság alacsony szintje, a társadalmi normák hiányossága, általában a munkához való viszony ma Magyarországon az egyik legnagyobb társadalmi probléma, és ehhez járul természetesen az egyének mentális állapota. Ha valaki ismeri a kistelepülések világát, akkor látja, hogy ott bizony az emberek jelentő s része, részben a munkalehetőség hiánya miatt, tudjuk, hogy 1993ban érte el ez a jelenség a csúcsát, amikor nagyon sokan a munkanélküliségből a nem éppen kedvező, de azért annál még mindig jobb rokkantnyugdíjas pozícióba menekültek. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Úgy gondolom, hogy elsősorban a munkalehetőségeket kell megteremteni. Amikor egy ilyen nagy terveket célul tűző törvénymódosítás megjelenik, akkor azt kell látnunk, hogy a feltételek adottak vagy nem adottak. Azt kell mondanunk, hogy nem adott ak a feltételek, több szinten nem: egyrészt magának a felülvizsgálati rendszernek a hiányosságai miatt, másrészt a munkalehetőségek hiányosságai miatt, és ez a legfontosabb. Az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoz tatását segítő lehetőségeket szűkítették. Egy ilyen helyzetben sokszorossá kellene tenni azokat a támogatott munkahelyeket, amelyek ezt biztosítani fogják. Milyen célkitűzések lehetnének itt társadalmi szinten egy ilyen törvénymódosításnál? Elsősorban a va lóban rászorultak erőteljesebb segítése; másodsorban a rehabilitációs lehetőség megteremtése azoknak, akik még rehabilitálhatók. És ne feledkezzünk el arról, amire én próbáltam már itt több gondolattal rávilágítani, hogy a közgondolkodás, a társadalmi norm ák hitelének helyreállítása is segítené azt a jéghegy csúcsát, amiről most beszélünk, hiszen ez egy társadalmi jelenségnek csupán az egyik megnyilvánulása. Itt sokkal mélyebb, sokkal súlyosabb problémákról van szó a magyar társadalomban, amit kezelnünk kel lene. Egészében véve ez a törvénymódosítás egy szükséges módosításnak egy lépése, azonban az iránnyal van egy kis gond, hiszen úgy érzem, hogy a megszorítások keretébe van illesztve, és nem feltétlenül a probléma szakszerű kezelésének az eszkö ze. Tehát a kormány szándékai között nyilvánvalóan átlátszik, hogy elsősorban a költségvetési egyensúly megteremtése volt a cél, vagyis a rendszerből valamiképpen pénzt kivonni. Ehelyett viszont az előbb említett két szinten, tehát magában a felülvizsgálat i rendszerben, illetve a munkahelyteremtésben kellett volna olyan lehetőségeket megvalósítani, ami egy átgondolt törvénymódosítást biztosítana. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most megadom a szót B ernáth Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ennek a törvénynek most már második hete zajlik az általános vitája, akár azt is mondatnám, hogy a törvé nyjavaslattal kapcsolatban jószerével már mindent elmondtak, csak még nem mindenki szólt hozzá. De azért vannak olyan területei a törvényjavaslatnak, illetve az eddig elhangzott felszólalásoknak, amelyekhez néhány új gondolattal igyekszem én is hozzájáruln i. Ha valaki meghallgatta eddig a vitát vagy elolvasta a különböző tanulmányokat, amelyek ebben a tárgykörben születtek, bizonyára megdöbbent azon a számon, hogy ma Magyarországon a
