Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HARRACH PÉTER (KDNP):
3235 nem rendezi a komplexitás jegyében egy komoly jogszabály, aminek hívjuk ezt - lega lábbis kormányzati oldalról , amit elénk terjesztettek? Miért nem foglalkozik a jogszabálytervezet például azzal, hogy akkor tényleg egy magas szintű jogszabályban, egy helyre rendezve - ha már nekilátunk - újra gondoljuk át és pontosan szabályozzuk a mun káltatók kötelezettségeit és felelősségét a rehabilitációs folyamatban. Mert ugye, manapság is vannak, de ezeket nem igazán tartjuk be, és itt jön be az a kérdés, hogy mi van az 50 százalék alatti munkaképességcsökkenés megállapításával a munka világából kikerülő emberekkel. Mert nekik kellene hogy segítsen a munkaadó, de legtöbbször ennek felmondás a vége, mert nincs annyi olyan munkahely, ahol lehetne. Miért nem lehetett, mondjuk, olyan javaslattal előállni, hogy ilyen típusú felmondásnál mindenféleképpe n kötelező legyen egy orvosszakértői vizsgálat, megállapítani, hogy ténylegesen nincse ott olyan alkalmas munkakör, amire rehabilitálni lehetne az adott személyt? De nem, a komplexitás jegyében nem foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. A komplexitás jegyébe n nem foglalkozunk például azzal, hogy egyébként át kellene tekinteni a rendszeres és az átmeneti szociális járadék rendszerét, mert azokat az embereket is be kellene vonni. És kiket lehet leginkább bevonni a rehabilitáció folyamatába, a nyílt munkaerőpiac ra visszavezetni? Nyilván azokat, akik kevésbé sérültek, s nyilván azokat az embereket pedig, akik súlyosabban sérültek, kicsit nagyobb ráfordítással lehet visszavezetni, mondjuk, a nem nyílt munkaerőpiacra. De ezzel ellentétben itt, az önök tervezete szer int majd egy bizottság fogja megmondani, hogy ki és mire rehabilitálható. Egy normális országban meg szokás állapítani azt, hogy valakinek milyen mértékben sérültek a képességei, hogy esetleg milyen mértékben maradtak meg a képességei. A jogszabály egyébké nt nem arról beszél az új fogalomrendszerben, hogy mi maradt meg, hanem arról, hogy mi sérült meg. Mivel lejárt az időm, a következő hozzászólásomban fogom ezt folytatni, elnök úr. Köszönöm. (13.50) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, KDNP. HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kérdésnek elsősorban a társadalmi hátterével szeretnék foglalkozni, de azért rögzítsük, hogy miről is van szó: a rehabilitációs járadék bevezetésével a kormányza t 2008tól az új megállapításoknál, 2009től pedig a jelenlegi rokkantnyugdíjasokról kívánja leválasztani az 52 év alatti ellátottakat, akiknél az új rehabilitációs szakértői szerv a megmaradt munkaképesség alapján rehabilitációs munkakört javasol. A probl éma elég súlyos, hozzá kell nyúlni, de sajnos azt látjuk, hogy sajátos módon, az eddig megszokott módon nyúlt hozzá a kormányzat. Nézzük, mi a helyzet ma! Valóban 800 ezer rokkantnyugdíjas van, ezek közül négyszázötvenegynéhányezer a korhatár alattiak szá ma, és ez nagyon sok. Mi az oka annak, hogy ilyen nagy ez a szám? Úgy gondolom, hogy valóban súlyos az első; a három kategóriába sorolt rokkantnyugdíjasok számán kívül olyanok is vannak ebben a rendszerben, akik részben az egészségtelen életmód miatt, rész ben pedig - mondjuk ki - visszaélések miatt kerültek be. Ezt meg kell oldani. Ha az első okot nézzük, akkor a magyar társadalom, különösen a magyar vidék egészségi állapotát kell látnunk. Ennek több oka van: nemcsak az a fajta egészségtelen életmód, amire itt néhány órával ezelőtt hosszasan a sportstratégia kapcsán már történt utalás, mert nem csupán fizikai okai vannak ennek az állapotnak, hanem lelki okai is; egyfajta reménytelenség, céltalanság, az életvezetésben megjelenő problémák. Ez egyéni és társada lmi kérdés is, valamiképpen a munkamorálnak, a létező szocializmusból itt maradt mentalistának a következménye ez. A teljesítmény hiánya abban az időszakban nem volt súlyos hiányosság, és a valóságos társadalmi normák helyett ál, mesterséges normák beveze tésére került sor. Ez az egész társadalmi légkör és egyéni életforma bizony továbbélte annak a rendszernek az idejét, és ma is még érezteti a hatását.
