Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BORSOS JÓZSEF (Fidesz):
3234 minősítési rendszerének a bevezetésével szeretne eredményeket elérni, a végén kiderül, hogy ez szigorítás lesz. Ez annál is inkább érdekes, mert 2000ben kezdődtek el azok a munkák, amelyekhez még volt szerencsém hozzátenni valamennyit az akkori szakmám kapcsán is, és 2004re kézikönyv formájában megjelenhetett az „Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség orvosszakértői véleményezéséhez” címmel kiadott kiadvány, amely - pontosan egy időben a magyarországi megj elenésével - az Egészségügyi Világszervezetnek a „Funkcióképesség, fogyatékosság és az egészség nemzetközi osztályozása” című kiadványával összhangban került kidolgozásra. Ez minden olyan korszerű ismeretet, eljárást, rehabilitációs módszert alkalmaz, amel yre már fel lehetett volna készíteni az ezzel foglalkozó szakértőket. Ehhez nem kell egy ilyen törvénymódosítás, egyszerűen a kormánynak intézkednie kellett volna saját hatáskörében. Érdekes, hogy most sem jelenik meg a jogszabályban, még csak utalás szint jén sem, hogy mit kellene csinálnia majd ennek a nevezetes intézménynek. Aztán a következő ilyen, hogy folyamatosan arról beszél az előterjesztő, hogy itt egy komplex rendszer valósul meg, és micsoda csodálatos új dolgok lesznek. A probléma rögtön az elejé n van, amikor arról beszél, hogy kiket is fog ebbe bevonni, és mit fog velük tenni. Érdekes, hogy a definícióban arról beszél, hogy a rehabilitáció folyamata a szakmai munkaképesség helyreállítása, a szakmai munkaképesség definíciója pedig a következőről s zól: a megelőző, a legutolsó és a képzettségének megfelelő szakmában. A tapasztalat azért azt mutatja, hogy ha valakinek megváltozik a munkaképessége vagy rokkant lesz, akkor ő általában más képzettségű munkakörben helyezhető el. Pont ezt a mást zárja ki a definícióval a jogszabály. Nem tudom, mi ezzel a cél, illetve sejtésem van. A másik: dr. Juhász Ferenc úr, a törvénytervezet fogyatékosügyi tanácsbeli megvitatása során azt mondta - szó szerint idézem a jegyzőkönyvet : „félreértés van a sávok körül, nem lesznek bevonva az 50 százalékosok a rendszerbe, mert az 50 százalékos egészségkárosodás 67 százalékos egészségkárosodásnak felel meg”. Akkor most miről beszélünk? Kiket akarunk rehabilitálni? Mert az, hogy szó nem esik arról a komplexitás keretében, hogy mi van az 50 százaléknál kisebb mértékben sérültekkel, őket hogyan hozzuk be, hogy szó nem esik a habilitáció folyamatáról, szó nem esik egyébként a fogyatékosokról; de hogy ez a kijelentés mit takar attól az embertől, aki egyébként majd ezt az egészet fog ja vezetni, hiszen visszahozták a nyugd íjból, azt nem nagyon lehet érteni. De azt sem lehet érteni, hogy miért kell betenni egy olyan szakaszt ebbe a jogszabályba, hogy ha valaki szándékosan okozza magának az egészségkárosodást, akkor az nem vonható be. Hát könyörgök! Ha a mostani szociális folyamatok, amelyek egyébként nagymértékben a mostani kormányzat tevékenységének köszönhetők, valakit olyan helyzetbe sodornak, hogy mondjuk, bánatában kiveti magát a negyedik emeletről, és em iatt rokkant lesz, akkor ezt az embert utána ne vonjuk be rehabilitációba? De még lehetne sorolni a példákat. Aztán, hogy továbbmenjünk. Azt szándékozik elérni ez a jogszabály a beszéd alapján, amelyet a túloldalról hallunk, hogy az orvosi, szociális és fo glalkoztatási rehabilitációs szolgáltatásokat bővíteni fogják, és egyeseket alanyi jogúvá fognak tenni. Ez nagyon szép cél. Csak az a kérdés, hogy ha pontosan ott vannak először a hiányosságok, ahol az orvosi rehabilitációnak kellene megtörténni - mind int ézményrendszerében, mind pedig felkészültségben, szakemberellátottságban , akkor ez a jogszabálytervezet a komplexitás jegyében, amit folyamatosan hallunk, miért nem szól a három alapvető rendszer együttes fejlesztéséről és valóban komplex előkészítésérő l. Akkor erről a területről miért nem beszélünk? Ha már ott megakad, onnantól kezdve nincs tovább, a rehabilitáció folyamata rögtön az elején elakad, és a lényeggel nem foglalkozik a jogszabálytervezet, egyébként a komplexitás jegyében. Jelenleg egyébként 33 jogszabályt tudtam összeszámolni - lehet, hogy ennél több van , amely ezzel a kérdéskörrel valamilyen módon foglalkozik, és részterületeket szabályoz. Akkor ezeket miért
