Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - FARKAS IMRE (MSZP):
3232 éppen a törvénynek a címe lett, bár szerintem nem a „járadék” címet kellett volna törvényként megjelölni, hanem maga rehabilitáció lehetett volna itt a ha tásosabb cím. Azt most nem kívánom elmondani, hogy hogyan működne az új rendszer, hiszen az általános vitában a múlt héten ezt már sokan kifejtették, ugyanakkor én is látom, hogy feltétlenül szükséges a vitához ismertetni és ismerni azt, hogy miről van szó igazából. A múlt heti vitából most csak felidézném azokat az észrevételeket, javaslatokat, amelyeket akkor érintettem, de részletesen nem lehetett kifejteni a bizottsági vita hozzászólójaként. Négy problémakörrel szeretnék foglalkozni, úgy érzem, mindegyi k fontos. Az első: a rehabilitáció a törvényalkotó szándéka szerint ki fog terjedni a szociális járadékosokra is. Ez nagyon helyes, hiszen nemcsak azoknak kell segíteni, akik 67 százalékban elveszítették munkaképességüket, hanem azokon is, akik 50 százalék ban veszítették el azt. Csakhogy ez a törvényjavaslat ezzel nem foglalkozik, mondván, az a szociális törvényhez tartozik. Szerintem ezt a kérdést egyszerre kellett volna rendezni, de úgy látom, hogy erre már kicsi az esély, legfeljebb ha a minisztérium vag y a bizottságok megpróbálnák a szociális törvénynek az idevonatkozó részét beemelni ebbe a törvénybe, akkor lehetne megoldani, de a képviselői lehetőségeket, kereteket ez, azt hiszem, mindenképpen meghaladja. A második kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, az, hogy a rehabilitáció alkalmazása legkritikusabb pontjának a foglalkoztatást tartom. Az egészségi állapot felmérését, a megmaradt képesség meghatározását, az érintett személy oktatását, kiképzését bárkinél bármikor meg lehet tenni. De lesze számára mu nkahely, ahol majd dolgozni tud? - ez az igazi, nehéz kérdés. Mint tudjuk, most folyik a rehabilitált munkahelyek, cégek számának felmérése, felülvizsgálata, támogatásának átalakítása. Én azt tapasztalom a választási körzetemben, hogy közülük többen nem tu dnak majd megfelelni ezeknek a követelményeknek, amit velük szemben támasztanak. Mi lesz ennek a vége? Nő az igény a rehabilitált munkahelyek iránt, ezt kelti fel a mostani törvény, miközben csökken a rendelkezésre álló rehabilitált munkahelyek száma. Ezt az ellentmondást ebben a törvényjavaslatban nem is lehet feloldani, de a kormánynak tennie kell az iszonyú területi különbségek feloldása érdekében. Az ugyanis kevés, hogy a tervezetbe beleírták, hogy figyelembe veszik a térség rehabilitációs szükségletét és munkaerőpiaci feltételeit, így csak azt fogják elérni, hogy a választókörzetemben kevés embert fognak bevonni a rehabilitációba - azt hiszem, hogy ez nem lehet cél. A harmadik témakör, amit érinteni szeretnék: a tervezetben leírtaknál rugalmasabbá kell tenni - szerintem - a rehabilitációs járadékba való belépés, kilépés és visszakerülés módját, hogy ne járhasson rosszabbul, aki a rehabilitációra vállalkozik, mint ha nem választaná ezt a módot. Például ne maradjon két évig ellátás nélkül az, aki feketefo glalkoztatásnak a részese. Igen, mindig is támogattam és most is támogatom, hogy a feketefoglalkoztatást szigorítani és szankcionálni kell, de úgy érzem, hogy nem ennél a törvénynél kell olyan súllyal elkezdeni, hogy lehetetlen helyzetet teremtünk azoknak a számára, akik a rehabilitációra most vállalkoznának. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy ezek az emberek legtöbbször az anyagi helyzetük miatt erre rákényszerülnek, és sokszor áldozatai ennek, nem tudják a munkaadónak a szándékát befolyásolni. Ugyancsak enyh íteni kell azoknak a szankcióit, akik nem működnek együtt megfelelően az erre kijelölt hivatallal. Nem vitatom, hogy szükséges az együttműködés, és szerintem nem is irreális az elvárás, de az azért mégis túlzás, hogy kétéves kizárás vár arra, aki az együtt működés sokszor nem pontosan szabályozott kereteinek nem tud megfelelni. Ez annál is inkább elképzelhetetlen, mert korábban a szociális törvényben módosítottuk a szabályokat, negyedévre levittük a korábban féléves határt, sőt még enyhítettünk rajta, most n em értem, hogy ezen a területen miért kellene két évet meghatározni. Ez egy abszurd helyzet, változtatni kell rajta. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
