Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - Wu Bangguo, a kínai országos népi gyűlés állandó bizottsága elnökének és delegációjának köszöntése - A Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
3214 Nekünk azért fontos ez, mert a mai világban tudjuk, hogy a sport mellett valamilyen hasznossági elv alapján is kell érvelnünk, és a gazdaságosság ezt alátámasztja. Tehát nem arról van szó pusztán, hogy ha i tt költségvetési pénzeket áldozunk egy területre, azt kiadjuk, bár a magyar társadalom tudatában a luxus és a sport még eléggé összekapcsolódik, hanem bizony ennek közvetett módon, de nagyon jelentős haszna is van. A finanszírozás kapcsán, a finanszírozásh oz szeretnék elmondani önöknek egy példát: Pécs városában Toller László polgármester úr ’98as megválasztásakor kidolgoztatott velünk a sportra egy olyan finanszírozást, hogy ha az iparűzési adónak egy meghatározott részét a cégek átadták valamelyik sporte gyesületnek, sportszervezetnek, és ezt igazolták, akkor azt nem kellett a városi kasszába befizetniük. Nos, ez ment több éven keresztül, de észrevettük azt, hogy nagyon szelektív ez az elosztási mód, nem annyira sikeres, és nagyon sok egyesület hoppon mara dt, illetve vergődött, és továbbra is önkormányzati támogatásra szorult. Ezért erről a finanszírozásról átálltunk egy másikra, nevezetesen arra, hogy az iparűzési adó 1 százalékát a költségvetésben elkülönítettük, és ebből osztottuk fel. Tehát gyakorlatila g most az iparűzési adót befizette teljes egészében minden cég, viszont a városi költségvetés 1 százalékát elkülönítettük a sportfinanszírozásra, ehhez az 1 százalékhoz tettük hozzá a létesítmény finanszírozását is. Két év múlva megnéztük az eredményeket, és azt láttuk, hogy bár visszaesett a cégek, a mecénások támogatása a sportegyesületek működésében, de elég magasan maradt, és a kettő összege együttesen jóval előnyösebben szolgálta a sportot, és sokkal több forrás jutott a számukra. Tehát az első módszer egy gyakorlat kialakítását jelentette, a második módszer egy biztosabb, kiszámíthatóbb dolgot. Szükséges volt meghatároznunk több évre előre is a városban működő kiemelkedő sportklubok finanszírozását. Emellett azért döntöttünk, mert azt vettük észre, hog y mindig egy eredmény alapján juttattunk összeget. Tehát ha x helyezést ér el egy klub, megnyer egy versenyt egy versenyző, ehhez biztosítottunk finanszírozást. Viszont észrevettük, hogy sokszor a klubok éppen emiatt túlzott költségvállalásba kergetik magu kat, felhalmoznak adósságokat, aztán a szanálásukra egyszerűen nincs anyagi erő, és vergődnek egy állandó adósságcsapdában. Azt hiszem, ma Magyarországon ez nem egyedi eset, nem is tudom, hogy vane olyan sportklub, amelyik igazából nullszaldós lenne, elég jellemző lehet ez az állandó önmaguk előtt tolt adósság. Ezért dolgoztuk ki azt a rendszert, hogy hároméves szerződéseket kötöttünk ezekkel a klubokkal, előre meghatároztuk, hogy az önkormányzati finanszírozás ennyi lesz, és ehhez képest a klubok el tudtá k dönteni azt, hogy most ők egy magasabb költségvetést fogadnak el, vagy megpróbálják a saját költségvetésüket egy reális szintre lehozni, és összehangolni a városi támogatást a szponzori támogatásokkal. Végezetül szeretnék szólni a létesítményekről is. Az anyag is tárgyalja, hogy a létesítmények gyakorlatilag eléggé elmaradottak, lerobbantak, kevés az új létesítmény, és tulajdonképpen ez egy inspiráló hatást fejthet ki a sportra. Tehát hogyha lenne hol, akkor valószínűleg többen is sportolnának. Elindult e gy mozgalom is, pillanatnyilag azt hiszem, abbamaradt, ezek a PPPs program keretében készülő létesítmények, nos, itt egy nagyon jó példát láttunk: a szűkebb választókörzetemben, Kozármislenyben építettek föl most egy ilyen sportcsarnokot, de ezt nemcsak s portcsarnokként használják, hanem egy multifunkcionális szerepet biztosítanak ennek a helyiségnek, és hétvégenként nagyrendezvényeket tartanak, egy ötezer fős településről van szó, és bizony nemcsak magából Kozármislenyből, hanem Pécsről is kijárnak ezekre a rendezvényekre. Tehát én azt javaslom, hogy a finanszírozást válasszuk külön, külön legyen maguknak a létesítményeknek, itt előírhatunk bizonyos önköltséget, előírhatunk egy jelentős bevételt, és válasszuk külön a sportklubok működését, amelyek a napi t evékenységük során a versenyre, a versenyzők felkészítésére, a csapatoknak a szállítására és egyéb dolgokra figyelnek. Azt hiszem, ha ezt a kétféle költségvetést vesszük figyelembe, akkor lehet, hogy egy picit megakadályozzuk az
