Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
320 környékén van. Ez a szám egyébként nem tér el jelentősen az európai átlagtól, inkább még mindig egy picikét alacsonyabb, mint az európai uniós átlag. Ami a második tényező, és ebben már nagyon sok, az e lmúlt tízhúsz év változó társadalmi kultúrájának jegyeit magán viselő következmény is van, hogy nagyon gyorsan, szinte robbanásszerűen nőtt a házasságon kívül született gyermekek aránya Magyarországon és az Európai Unióban egyaránt. Itt sokkal rövidebb id őszak alatt, az utolsó tíz évben van radikális változás. 1994ben, a kilencvenes évek közepén száz gyermekből nagyjából húsz született házasságon kívül, nagyon sok esetben persze élettársi, sőt tartós élettársi kapcsolatban, minden ötödik gyermek, mára már százból 35 gyermek, minden harmadik. Ha azt gondolnák, hogy ez Magyarországra jellemző, Magyarországon a hagyományos családi értékek felbomlásából eredeztethető folyamat, akkor muszáj hozzátennem egykét adatot, hogy bizony az európai átlag középmezőnye e z a 35ös szám. Svédországban ez ma már 55, Dániában 47; kétségtelen, Spanyolországban kevesebb, csak 27, és általában az igaz, hogy a mediterrán országokban, Cipruson, Görögországban, Olaszországban a legalacsonyabbak ezek az értékek. Van két, mondjuk úgy , hogy ezzel összefüggő, meglehetősen bonyolult jelenség, az egyikben nincsen változás az elmúlt 1520 évben, a másikban viszont van. Nagyjából azt látjuk, hogy azokban az országokban magasabb a gyermekvállalási hajlandóság, ahol egyébként magasabb a házas ságon kívül született gyermekek aránya. Ez egy hihetetlen erővel és hihetetlen ellentmondásossággal a szemünk elé kerülő kérdés, mert egyik oldalról természetesen ott van bennünk az a vágy, hogy a gyermekek számára stabil családi viszonyokat teremtsünk, és hozzuk azért magunkból, a legtöbbünk legalábbis hozza magával azt a meggyőződést, hogy bizony a család a maga stabilitásával - a hagyományos család, hogyha úgy tetszik, azaz hogy létrejön a házassággal megerősített családi kapcsolat , az egy stabilabb vi szonyt jelent. Mégis az Európai Unió összes országának népesedési folyamatait elemző különböző statisztikai elemzések azt mutatják, hogy bizony itt kimutatható kapcsolat van aközött, hogy ahol megengedőbb a közkultúra, ahol elfogadottabb, hogy különböző tí pusú családmodellek között önként választhatnak a polgárok, ott a gyermekvállalási kedv magasabb lett. (9.50) Ez egyébként nyilvánvalóan, legalábbis első ránézésre, a nemzetért való bölcs és felelős aggódás és bizonyos fajta konzervatív gondolkodás konflik tusát mutatja. Mikor szolgáljuk jól a nemzet érdekét? Akkor, ha tudomásul vesszük és elfogadjuk, hogy az önkéntes szándék alapján megformált családmodell jobban segíti a gyermekvállalást, vagy ha azt mondjuk, hogy szinte bármilyen áron ragaszkodjunk és erő sítsük meg a hagyományos, házasságra épülő családmodellt, de tudomásul vesszük, hogy ennek bizonyos összefüggések alapján az is az egyik következménye, hogy csökkenni fog vagy csökkenhet a gyermekek száma? A másik összefüggés, amelyben viszont változás van az elmúlt 2025 évben: a nyolcvanas években még azt láttuk, hogy ott magasabb a gyermekvállalási kedv, ahol alacsonyabb a nők foglalkoztatottsága. Minél alacsonyabb volt a nők foglalkoztatottsága, minél inkább otthon maradtak, annál nagyobb volt a gyermek vállalási kedv. Ez volt jellemző a nyolcvanas évekre. Mára megfordult ez a tendencia. Ma meg éppen azt látjuk, hogy ott, ahol a nők előbb visszamennek dolgozni, ott, ahol a nők gyorsabban visszakapcsolódnak a munkavégzés világába, ott bizony több gyermeket vállalnak. Ha úgy tetszik, ahol a hagyományos női és férfiszerepek közötti különbség csökkent, ott nagyobb a vonzódás arra, hogy persze a változó férfiszerepekkel együtt is, a család életébe új módon bekapcsolódó férfiszerepekkel együtt nagyobb a gyermekv állalási kedv. Ha az ember azt elemzi, hogy vane komoly összefüggés a különböző családtámogatási, pénzbeli támogatási módok és a gyermekvállalási kedv között, meglehetősen elkedvetlenítő képet lát, és ez - hogy mondjam - legalábbis visszafogottá teheti az okat a politikusokat, akik úgy gondolják, hogy bizonybizony olyan módon lehet befolyásolni egy országban a gyermekvállalási kedvet, hogy különböző pénzbeli támogatásokkal serkentjük a gyermekvállalást, és csökkentjük a gyermekvállalás
