Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
321 nehézségeit. Általáb an inkább azt mutatják ki az ezzel foglalkozó szakemberek, hogy ha új kormányzati politikai intézkedések vannak, amelyek, mondjuk, a támogatások fokozásával növelik a gyermekvállalási kedvet, ezek csak arra jók, hogy előrehozzák az egyébként is tervbe vett gyermekvárást, előrehozzák a gyermekek elvállalását, de összességében nem befolyásolják a demográfiai folyamatokat. Miután, mint oly sok minden, ez is Magyarországon politikai kérdéssé vált, hadd álljak meg itt egy pillanatra! Emlékszem, hogy jó pár évvel ezelőtt, 20002001ben bizony szinte győzelmi jelentésként megfogalmazott tájékoztatót hallhattunk arról, hogy na végre, egy újrafogalmazott családpolitika és családtámogatás eredményeként 2000ben vagy 2001ben növekedett a születésszám. Mindjárt ellenőr izni fogom, hogy melyik volt a két év közül. Aztán kiderült, hogy a következő évben már csökkent; aztán még egyszer csökkent. Ezért én távol tartanám magamat ettől a nagyon optimista jelentéstől, inkább csak rendkívül tárgyszerűen és visszafogottan fogalma zom azt meg, hogy visszatekintve az elmúlt év adatait, nagyjából azt lehet látni - igen, megtaláltam , hogy a gyermekszám, a születések számának a kilencvenes évek közepétől folyamatosan tapasztalható csökkenése 2004re megállt, és most van nagyjából a ha rmadik évünk egymás után, amikor enyhén, évi pár ezer fővel - de ez egypár százalék, mert itt 9495 ezres születésszámról beszélünk - folyamatosan növekszik a születések száma. Az első év tehát, amikor már tendenciájában nem csökkent a születések száma, az 2004, amikor 2003hoz képest csökkent, és az idén - 2006ról csak az első 11 hónap végleges adatai állnak rendelkezésünkre, de 2006ra is az lesz igaz, hogy jó kétkét és fél ezer gyermekkel több született, mint az azt megelőző évben - újra meg fogjuk köz elíteni ezt a 100 ezres számot. De még egyszer mondom, mielőtt még most a kormányoldal ünnepelné a 20032004 környékén megváltozott családpolitika eredményeit, hogy itt érdemes óvatosan fogalmazni, és érdemes elkerülni azt a hibá t, ami a politikusokra oly sokszor jellemző volt ebben az ügyben, hogy úgy gondolják, hogy családpolitikai intézkedések máról holnapra hirtelen megváltoztatják a demográfiai tendenciákat és trendeket, ebben indokolt a visszafogottság és a bölcsesség. Már c sak azért is, mert visszatérve az európai tendenciákhoz, mi az, amit meg lehet állapítani? A relatívan sikeres országok Európában - ahol viszonylag magas a születésszám, bár ezen országokban sem sikerül biztosítani a népességfogyás megállítását önmagában a magas születések által, sokkal inkább a bevándorlás az, ami biztosítja ezekben az országokban is, szóval, a sikeres országok döntően - Franciaország, Skandinávia és Hollandia. Az inkább kurdarcosabbnak a déleurópai mediterrán országokat tekintjük. Ha átn ézzük, hogy mit tekintenek, nem mi, politikusok, hanem az ezzel foglalkozó kutatók a siker okának, akkor háromnégy tényezőt látunk itt. Amiket sorolni fogok, azok az OECD, az Európai Unió és a Világbank jelentéseiből származó tapasztalatok. Általában ott magasabb a gyermekvállalási kedv, ahol magas szintű és rugalmas a női foglalkoztatottság, ha úgy tetszik, ahol nem az a társadalmi közkultúra, hogy a nő maradjon a fakanálnál. Kettő: általában ott, ahol kiterjedt és erős a női egyenjogúságot védő intézmény rendszer és jogrendszer. Általában ott, ahol a magánéleti magatartásformákkal szemben állami és vallási semlegesség figyelhető meg, azaz nem gondolja úgy senki a politikai közéleti elitben, hogy neki meg kell mondani, hogy hogyan kell éljél a magánéletedbe n, hanem nagy a választás szabadsága, és ez a választás szabadsága lesz az, amely megteremti a nagyobb kedvet a gyermekek vállalásához. Azokban az országokban magasabb a gyermekvállalási kedv, ahol függő helyzetű családtagok gondozásában magas és intenzív az állami, közösségi részvétel, azaz nem hagyják a családot magára, hogy oldjad meg a te gondodat, hanem nagyon erős intézményi, szociális támogatási rendszer működik, és mondanom sem kell, hogy nagyjából ennek az ellentéte ott, ahol kudarcokat látunk. Az elmúlt napokban hozták nyilvánosságra az UNICEF jelentését, itt van a kezemben (Felmutatja.) , arról, hogy milyen is a gyermekek jóléti helyzete. Egyik oldalról persze azt mondhatnánk, hogy legyünk arra büszkék, hogy a jelentés úgy fogalmaz, hogy a 21 gazda g országot hasonlították össze, és mi benne vagyunk ebben a 21 gazdag országban, és nincsen benne például
