Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
315 A Magyar Demokrata Fórum nem nézi tétlenül a kormányzat és a pénzintézetek jogszabályba csomagolt sarcolását. Ezért felszólítja a kormányt, hogy szüntesse meg a bankadót, mert az leginkább a középosztályt terheli, és egyúttal törvénymódosítással kezdeményezi a közszférában foglalkoztatott ak bankszámlaköltségtérítése adómentessé tételének visszaállítását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentke zőt nem látok. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Fodor Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, SZDSZ: „Egy bírósági ítéletről” címmel. Képviselő urat illeti a szó. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy ré gen várt ítélet született a minap a bíróságon, nevezetesen, közszereplőnek nyilvánították az egyházak vezető személyiségeit. Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékszünk rá mindannyian, hogy sokat vitatkoztunk erről a kérdésről itt a parlamentben. Sokat vitatkozt unk leginkább az ügynöktörvény kapcsán, hiszen amikor a különböző ügynöktörvények, átvilágítási törvények idekerültek a parlament elé, akkor mindig egy definíciós kérdéssel is szembe kellett néznünk, hogy vajon ki számít közszereplőnek, ki az, akire vonatk oznia kell az átvilágításnak. Hosszú viták zajlottak itt, a tisztelt Házban, és tudjuk jól, hogy most, amikor arról beszéltünk az elmúlt néhány évben is, a különböző felmerülő ügynökbotrányok kapcsán, hogy hogyan lehetne leginkább a nyilvánosság szolgálatá ba állítani a törvényt, és olyan törvényi szabályozást kialakítani, amely mindannyiunk megelégedésére rendezi ezt a kérdést, megint a közszereplő definíciója körül folyt a legélesebb vita. Ez a bírósági ítélet egy jelentős előrelépést jelent e téren, a tis ztánlátás terén. Miért is? Tudnunk kell azt, hogy maga a per azért indult, mert egy újságíró kezdeményezte, egy újságíró indította azért, mert szeretett volna bizonyos érintett egyházi vezetőkre vonatkozóan adatokkal megismerkedni, bele akart nézni aktákba , jelentésekbe, és végül is ezt azért nem tehette meg, mert az érintettek, egyházi vezetők kijelentették, hogy ők nem közszereplők. A bíróság megállapította, hogy nem tartható ez az álláspont az ítéletében, mert az egyházi vezetők is közszereplő nek tekinthetők, hiszen egyébként számos alkalommal tesznek - többek között megjegyzem: választási kampányok idején is tapasztaljuk Magyarországon - olyan kijelentéseket, nyilatkozatokat, amelyekkel hívő polgártársaink körében élvezett tekintélyük révén be folyásolni tudják a politikai közvéleményt. Nos, látnunk kell azt, hogy ez a kérdés egyébként nem csak itt a parlamentben okozott vitát köztünk, egyébként a liberálisokat is megosztotta annak idején. Emlékszünk rá, az első alkalommal, amikor még a ’90es é vek derekán az ügynökkérdéssel szembe kellett néznünk, a liberálisok többsége is elutasította egyébként azt az álláspontot, hogy az átvilágítás az egyházi személyekre is kiterjedjen, mivel akkor az első törvényi szabályozás kifejezetten a közhatalmi tiszts égek betöltőiről szólt. Az áttörés e téren, nevezetesen, hogy terjesszük ki szélesebb körben is az átvilágítást, az Orbánkormány idején következett be, amikor módosították a törvényt és a törvény címét is, és a közvéleményt hivatásszerűen befolyásolókat i s bevonták az úgynevezett ügynökkérdés vizsgálandó személyei és alanyai közé. A közvéleményt hivatásosan befolyásolni tudóknál elsősorban az akkori kormányzat az újságírókra gondolt és az újságírótársadalomra. Az akkori ügynökbíráknak, az átvilágítást vég ző bíráknak az újságírókat kellett előrevenniük az átvilágítandók sorában. De ezzel az az áttörés, amiről beszéltem, bekövetkezett, és innentől kezdve nyilvánvalóan egyenes lépés volt az, hogy mindenki,
