Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, - ELNÖK (Mandur László): - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
3138 Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nem vagyok tagja az egészségügyi bizottságnak, ezen a vitán nem vettem részt a bizottságban, így kicsit könnyebb vagy nehezebb helyzetben vagyok, mert nem marad más számomra, mint az a törvényszöveg, amit megkapott minden képviselő, és ezt kell értelmeznem . A törvény és a módosítás azért került ide, mert az Alkotmánybíróság határozata nem teszi lehetővé, hogy július 1je után érvényesüljenek az eddigi szabályok. A másik oka, hogy szabályozni kellett a túlmunka kérdését, az az, hogy az európai bírósági rends zerben több per is folyt, és ezeknek a pereknek a végén állásfoglalások születtek. S van egy kitüntetett állásfoglalás, amit érvényesítenünk kell, túl a munka világának a jogszabályozásán, speciálisan a saját területünkön. Ez a második ok arról szól, hogy a munkáltató által meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban történő rendelkezésre állás - ügyelet - teljes egészében munkaidőnek minősül, és ennek következtében figyelembe kell venni a munkaidő napi, heti és éves korlátjára vonatkozó szabályok e setében. Tehát világos, így kell szabályozni ezt a rendszert. Van egy harmadik oka is annak, hogy új szabályozást kell tennünk, ez pedig az, hogy a mostani kormányzat átszerkesztette a magyar egészségügyi ellátórendszert, és az ellátórendszerben új típusú intézményeket határozott meg. Mintegy negyven olyan intézmény van, amely kiemelt kórház, országos intézmény, ilyen formában gyakorlatilag sok szakmában állandó rendelkezésre állásra kötelezett, aztán van egy másik csoport, ahol még van aktív ellátás, de ne m ilyen módon, és van egy krónikus rehabilitációs intézménycsoport. Ez az a három ok, ami miatt ezt szabályozni kellett, és meg is jelenik ez a három típusú folyamatos rendelkezésre állás mint kötelezettség és mint lehetőség magában a törvényben is. Azt go ndolom, hogy most általános vita van és nem részletes, mert elég sokan belementek a részletes vita gondjaiba is. Abban a negyven körüli intézményben, ahol az állandó rendelkezésre állásra szükség van, nyilván műszakot illene szervezni, mert úgy lehet ellát ni azt az egyegy szakma szerinti beteganyagot. Mérlegelhető talán még ebben a csoportban is néhány hely, ahol ténylegesen ügyeletet kell szervezni, és van egy csoport, ahol csak a készenléti rendelkezésre állásra van szükség, illetve valamilyen kombinált módra. Én a magam részéről ilyen módon néztem át ezt a törvényt, és azonnal szembetűnt, hogy a fogalommeghatározásoknál a d), ami az ügyeleti feladatellátás, ami a tényleges tevékenység és a rendelkezésre állás kombinációja, ellentmondásban van az egészség ügyi törvénynek az 5. §ával, amit módosítanak, mert ott csak a feladatellátás tényleges egészségügyi tevékenység végzéséhez kötöttségét ismeri el, a jelenlétet nem. Tehát ellentétben van ez a fogalommeghatározási résszel. Többször elolvastam, és megkonzul táltam jogásszal is. A másik gondom pedig az, hogy jól vane megszerkesztve ez a törvény, mert van egyszer az európai állásfoglalások alapján a munkaidő kérdése és a finanszírozási kérdése, és van a munka világának a szabályozási kérdése. S ha úgy számol a törvényhozó, hogy egy év az 8736 óra - bármilyen furcsa, ennyi óra , és ha a rendelkezésre állást egy adott munkahelyen egy orvossal biztosítanom kell, akkor ennyi munkaórát kell lefednem munkavállalóval vagy szerződésessel. Ez a szabadságokat is figyele mbe véve négy státust jelent. De bizonyos napszakokban egy orvossal nem működik egy ilyen osztály, ha pedig kéthárom orvost feltételezünk, akkor kiderül, hogy négy, nyolc- vagy tizenkét orvosos munkahelyek azok, amelyek egyáltalán képesek megszervezni ma gukat. Vizsgáljuk meg az egyes orvos kérdését, mert itt a teremtő rugalmasság is szóba került. A teremtő rugalmasságról mindenki azt gondolja, hogy valakinek az élete befejeződik hat hónap után, de nem fejeződik be, mert gurul tovább. És arra is felhívom a figyelmüket, hogy ez a törvény naptári évenként is meghatározza a végezhető munkaórák számát, és ezt 416 órában rögzíti. Tehát nemcsak a fél évet határozza meg és a hetet, hanem az évet is. Bármilyen furcsa, de ha egy kolléga azt teljesíti fél év alatt, a mit lehetőségként megszab ez a törvény, és ismerve a magyar munkaerőviszonyokat, az intézmények ellátottságát, ezt teljesíteni fogja, akkor a kolléga a második félévben már csak 36 órát
