Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3102 mindmáig való nem teljes körű megoldottsága. Mindannyian tudjuk, hogy az állami nagyvállalatok megszűnése után a szakképzés gyakorlóhelyének a biztosítása kardinális kérdésévé vált a szakképzésnek. Erre törekvéseket ugyan látunk, de még mindig súlyos probléma. A negyedik - és megint csak az előzővel összefüggő - gond a szakoktatók, a szakiknak a helyzete, az ő minőségük, utánpótlásuk, képzettségük problémája. Majd még erre is visszatérek. (19.20) Ötödik helyen talán azt említeném, hogy a szakiskolá kba - most elsősorban róluk van szó - köztudottan az adott populáció legelesettebb rétegei, a hátrányos helyzetű gyerekek járnak, akik alulképzettek, sokszor funkcionális analfabéták, amikor bekerülnek a szakképző iskolába, és olyan neveltségbeli hátránnya l küszködnek, hogy ezeknek az intézményeknek bizony nagyon súlyos feladataik volnának a tekintetben, hogy őket megpróbálják visszaterelni a normális emberi életbe. Ezt a problémát is orvosolni kellene. Utolsó előtti helyen a 9., 10. évfolyam gondját említe ném, ami nagyon szoros kapcsolatban van az elsőként említett problémával. Arról van szó, hogy ezeken az évfolyamokon gyakorlatilag még mindig alig lehet gyakorlati oktatást végezni, elméletcentrikus képzés folyik itt. A hetedik egy nagy kérdőjellel a minős ég problémája, amit most nem részleteznék, de ha marad időm, visszatérek rá. Ha megengedik, akkor sorra veszem ezeket a problémákat - és örömmel láttam egykét bólogatást is, amelyek az általam megkérdezett szakemberek körében végzett közvéleménykutatás e redményét talán hitelesítik , és azt nézzük meg, hogy az előterjesztett törvény mennyiben orvosolja a felsorolt problémákat, egyáltalán orvosoljae azokat. Az első és utolsó előtti problémát együtt említeném, ugyanis a 30 százalékban kimaradó gyerekek pro blémája két alapvető gondra vezethető vissza. Az egyik az általános iskola teljesítménye, de erről most nem beszélhetünk. Milyen szerencsés lett volna, ha a közoktatási törvény módosítása komoly erőfeszítéseket tett volna ennek az iszonyatos gondnak a javí tására; ez nem nagyon történt meg. A szakoktatás önmagában nem tudja visszamenőleg orvosolni azt, amit az általános iskola nem magas színvonalon végzett. Kétségtelen, hogy írni, olvasni alig tudó, számolni nem tudó, alapvető viselkedési szabályokat nem ism erő fiatalokkal foglalkozni ezekben az iskolákban eléggé sziszifuszi munka és sokszor kudarcra ítélt vállalkozás. A másik gond már a szakiskola, illetve az oktatásirányítás gondja, amely ezeket a gyerekeket évek óta arra kényszeríti, hogy a 9., 10. évfolya mon is olyan elméleti tanulmányokat folytassanak, amelyek nem sokban különböznek attól, amit a gimnazisták is tanulnak, s teszi ezt olyan gyerekekkel, akik már az általános iskolában megunták a tanulást, nem voltak sikeresek, kudarcot kudarcra halmoztak, d e a siker megérhetett volna számukra azáltal, ha megfogják a vésőt, kalapácsot, egyebet, hiszen manuálisan fejlettek, esetleg tehetségesek is. Miután erre gyakorlatilag alig van lehetőségük - valami pedagógiai utópia miatt vezették be ezt annak idején , e z magyarázza egyebek mellett a 30 százalékban kibukó gyerekeket. Ez a törvénymódosítás nem orvosolja ezt a helyzetet, megerősíti, 9. §ában fenntartja a szakképzési évfolyamok elnevezést, vagyis csak a 10. évfolyam után lehet a szakképzést ténylegesen megk ezdeni. Rossz a képzési struktúra, mondtam. Erre milyen választ ad a törvénymódosítás? Egy csomó új koordinációs intézményt hoz létre, amelyek eddig nem léteztek vagy más funkcióban léteztek. Most ugyan a teremben zömmel olyanok vannak, akik a szakképzéshe z értenek, de hátha van olyan is, aki nem ért hozzá, ezért felolvasom, hogy hányféle regionális vagy térségi szervezete lesz most már a szakképzésnek. Lesz regionális fejlesztési és szakképzési bizottsága, máshol tanácsnak mondják, lesznek szakképzési szer vezési társulások, és módosul a térségi integrált szakképző központok szerepe, amelyek négyes szerepet kapnak, egyrészt fenntartói szerepben is megjelenhetnek, társulás szerepben, iskola szerepben és szakképzésszervezési társulás szerepben is. Ez a kusza
