Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3103 intézményrendszer kaotikus állapotokat fog eredményezni, ugyanis nem tisztázottak a hatáskörök, az összetételek. Kérdezem, hogy mi célt szolgál ez a fajta sokféleség. Az előttem szólók elmondták már, ezért nem ismétlem meg - jól emlékszem Erdős Norbert fel szólalásában, Tóth Ferenc felszólalásában kitért arra , hogy ez a fajta regionális koncepció erősen aggályos a tekintetben, hogy az önkormányzati jogosultságokat sérti, de ennél is súlyosabb problémának érzem azt a káoszt, amit az irányításban eredményezn i fog. Tehát nem javítja azt, hogy a struktúra átláthatóbb lesz, és nem látom garanciáját annak, hogy emiatt majd a munkaerőpiachoz jobban fog közeledni a szakképzés, hiszen a kamarák szerepe halvány. Rossz a szakképzési struktúra a tekintetben is, hogy a négy, azaz most már szinte azt mondhatnám, hogy ötféle szintnek nem különül el a funkciója. Az előttem szóló Geberle képviselő asszony azt mondta, hogy a törvény rendezi a szakiskolák, a szakképzés és a felsőfokú szakképzés dolgát; bocsáss meg, ha nem pon tosan idéztem. Lehet, hogy ez volt a törvény szándéka, de én ezt szöveghellyel alátámasztva sehol nem látom. A szakképzésnek öt szintje van ma már a magyar oktatási rendszerben. Vannak először is a szakiskolák, aztán vannak a szakközépiskolák, van a felnőt t szakképzés, amely iskolarendszeren kívül működik, van az egyetemi szintű felsőfokú szakképzés, és idesorolhatom most már a sok bachelorképzésben meginduló szakot is, amelynek a felsőoktatási törvény értelmében az egyik funkciója az, hogy gyakorlati képzé st adjon, jóllehet ezt nem szoktuk idesorolni. Nos, ez az ötfajta szint funkciójában, munkahely szempontjából nem különül el egymástól tisztán, és ez is fokozza azt a kuszaságot, ami a szakképzés területén van. Holott nagyon fontos lenne, hogy valóban a mu nkaerőpiac, a gazdasági élet szereplői játsszanak tényleges szerepet a szakképzés mind strukturális, mind tartalmi kérdéseiben. Ennek nem látni nyomát. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy amikor többször is szót kértem a parlamentben a fővárosi kezdetbe n 21, aztán 19 szakképző iskola szakmai alapok nélküli bezárása ügyében, akkor elzárkózás volt a válasz, mondván, hogy ez a főváros hatásköre és nem a szakoktatásért felelős miniszteré, amely választ én nem fogadtam el, de attól ezeket az iskolákat bezártá k, és a gazdasági élet szereplői ebbe nem tudtak beleszólni. A szakmai gyakorlat tekintetében generális probléma az, hogy azok a vállalkozók, akik a szakmájukat magas szinten gyakorolják, és talán volna is bennük valamilyen hajlam, hogy tanulókat fogadjana k, a gazdasági szabályok és egyéb szabályok miatt igazából nem érdekeltek abban, hogy szakiskolás fiatalokkal foglalkozzanak, pedig a magyar szakmunkásképzésnek ez komoly hagyománya, ezt kellene inkább a törvényekkel elősegíteni. Ezzel szoros összefüggésbe n visszatérek a szakoktatók problémájára, akik alacsony presztízsűek, és nagyon sok szakmában semmiféle utánpótlásra nincs remény - mondta ezt nekem több szakiskolai igazgató , a régi szakik kiöregedtek, a fiatalabbak pedig vagy pedagógiai érzék hiányában , vagy az alacsony fizetés miatt nem szívesen vállalják. Pedig a szakképzésnek a szakik és a gyakorlat az a két garanciális pontja, amely erősíteni tudná a szakképzést. Általános panasza az embereknek - bizonyára önöknek is voltak vagy vannak ilyen élménye i, hírei , hogy alapvető hagyományos szakmákra nem lehet jól képzett, megfelelő munkamorállal rendelkező szakembereket, szakmunkásokat találni. Ez a probléma valahová ide vezethető vissza, a gyakorlati képzés és a szakoktatók problémáira. A hátrányos hely zetű gyerekek és egyáltalán a nevelés kérdése sajnálatos módon nagyon hátrányba szorul ebben a törvénymódosításban, pedig az iskolarendszerű szakképzésnek dolga, feladata volna annak a nevelő funkciónak a betöltése, amely a közoktatásnak általános feladata . (19.30) Egy pozitív dolgot azért meg kell itt említenem. A sajátos nevelési igényű gyerekek a speciális iskolákban - a részszakképesítés megszerzésére vonatkozó törvényhelyre gondolok , ezt mindenképpen pozitívumként kell elkönyvelni, viszont hozzátesze m, hogy a részszakképesítéseknek a munkaerőpiac oldaláról teljes mértékben hiányzik a garanciája, a munkahelyi alkalmazási feltétele.
