Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BOTKA LAJOSNÉ (MSZP):
3079 Ugyancsak vannak olyan pontok a törvénymódosításban, amelyek a szabadpiac elvét is sértik. Így például érthetetlen, hogy a Könyvtárellátó Közhasznú Társaságot miért nevesíti, és miért emeli ki a többi, hasonló feladatot ellátó szervvel szemben. Ez indokolatlan, így nem elfogadható. A használt tankönyvek és a tartós tankönyvek kölcsönzésével kapcsolatban arra a problémára szeretnék rámutatni, hogy megint csak szinte másfél évtized óta megoldatlan helyzet, hogy mi közben úgyszólván minden kormány oktatáspolitikusa a tartós tankönyvek mellett érvel, egy olyan tantervi bizonytalanságban, kuszaságban él a magyar közoktatási rendszer, amely eleve lehetetlenné teszi azt, hogy itt tartós tankönyveket éveken keresztül hasz náljanak. Úgy látjuk, mintha nem érne össze ez a két dolog, holott ugyanannak a minisztériumnak a hatáskörébe tartozik. El kellene végre dönteni, hogy teljesen szabad tantervi rendszerben működike az oktatás, mint ahogy manapság működik, ez viszont eleve kizárja a tartós tankönyvek használatát, avagy a tartós tankönyvekre helyezzük a hangsúlyt, ez viszont mindenképpen tantervi stabilitást és a tantervi sokszínűség csökkentését jelentené. Végül nem esik szó a törvénymódosításban sem, és ha jól figyeltem, az előző hozzászólásokban sem egy fontos kérdésről. A közoktatásnak vannak olyan résztvevői, mint a gyógypedagógiai oktatásban részesülők, a nemzetiségi, a két tannyelvű oktatásban részesülők, nem beszélve a szakképzés kis példányszámú könyveiről. Ezeket a t örvénymódosítás annyiban nagyon hátrányos helyzetbe hozza, hogy megszűnik a kiadók érdekeltsége 2008tól, és ezek a nagyon kényes és sok figyelmet érdemlő rétegek könnyen olyan helyzetbe kerülnek, hogy nem fognak jó minőségű tankönyveket kapni. Hadd említs em itt a szakképzést, ahol a legalapvetőbb problémája sokszor a valódi modernizációnak az, hogy olyan elavult, sokszor 1520 éves tankönyvekből tanulnak a diákok, amelyekben leírt technológiát vagy eszközöket a gyakorlatban már meg sem találnak. Nos, a Ker eszténydemokrata Néppárt álláspontja az, hogy ezzel a törvénymódosítással sajnos az Oktatási és Kulturális Minisztérium ismét elmulasztott egy lehetőséget a tekintetben, hogy végre rendezze, jobb irányba lökje a tankönyvügyet, a piacra koncentrál, ahelyett , hogy a minőséget helyezné előtérbe. Ezért bizony nem fogjuk tudni támogatni, amennyiben a módosítások nem javítanak lényegesen ezen. De az alapvető generális kérdések tisztázása elmaradt, ennek az időszerűsége, megismétlem, az előterjesztő államtitkár úr szerint is szükséges. Arra kérem az Oktatási Minisztérium itt jelen lévő tisztelt államtitkárát, hogy erre koncentráljanak, hogy végre az alapkérdések helyre kerüljenek, és ne ezek a foltozgatások történjenek meg a törvénymódosításban. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Botka Lajosné képviselő asszonynak, MSZP. BOTKA LAJOSNÉ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig nagy érdeklődéssel figyelem képvis előtársaim hozzászólását, különösen, ha olyanokról van szó, akik a közoktatásban hosszú évek óta tapasztalatokat szereztek, és kollégák voltunk. Remélem, lesz módom hosszabban is kifejteni a gondolataimat, de engedjék meg, hogy Hoffmann Rózsa képviselő ass zony két megjegyzésére reagáljak. Egyike vagyok azoknak, akik a 2001es, mint hallottuk, az előző előtti kormányzati ciklusban a tankönyvpiac rendjét szabályozó törvény kedvezményezettje lehettem, egyike voltam azoknak a tankönyvi minősítő szakértőknek, ak ik abban a bizonyos első menetben a minőséget és minősítést próbálták ebben a rendszerben megtanulni és alkalmazni. Azt gondolom, képviselő asszonynak csak egy elszólása lehetett, amikor azt kifogásolja, hogy túl sok a könyv egyik oldalról, a másik oldalró l pedig azt, hogy ez a törvény a minőséget nem próbálja garantálni. Pontosan az akkreditációs folyamat lehet az, mai egyféle minőséget jelent, és sokféleség pedig a mindannyiunk által értéknek
