Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3065 korábban gyógypedagógiai nevelésbenoktatásban részesült gyereket az általános képzésbe, m ert lehet, hogy ez őt tönkreteszi. (16.30) Végül a teljesítményértékelésről szeretnék szólni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Én magam is híve vagyok annak, hogy a belső ellenőrzés rendkívül fontos, de az, ami ma a közoktatásba n van, nem tudom, hogy mennyire vannak önök ezzel tisztában, bizonyos cégeknek ez egy igen jó kereseti lehetőség, hogy eladják a maguk teljesítményértékelési programját, amit az iskolák megvesznek. Végül is a belső ellenőrzés és értékelés, ha nem kapcsolód ik egy külső, objektív ellenőrzéshez, akkor féllábú ló. (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) Tehát amíg hiányzik az oktatási rendszerünkből az a fajta segítő szándékú, tanácsadó jellegű és a hibákat kiszűrő szakmai ellenőrzés, addig minden ilyen törekvé s hiábavaló lesz, és kiviszi a pénzt az oktatási rendszerből a cégek zsebébe. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak, de 15 perces időkeretet írtak elő részünkre. (Dr. Hoffmann Rózsa: Igen, tudom, bocsánat.) Megadom a szót Almássy Kornél képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr. ALMÁSSY KORNÉL , az M DF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár urat is köszönteném, ha nem ment volna ki a teremből… (Arató Gergely, az MSZPfrakció padsoraiból: Itt vagyok, képviselő úr, tiszteletem!) Bocsánat, akkor én nem láttam, elnézést. Nos, amilyen pozitív szavakat mondtam a felsőoktatási törvényről szóló vita során, a közoktatási törvényről sajnos nem tudom ezt tenni. Elöljáróban szólni kell arról, hogy a közoktatási törvény mint állatorvosi ló mutatja az utóbbi 1012 év törvé nyalkotási anomáliáit. Az Országos Köznevelési Tanácshoz is eljuttatott véleményekből kitűnik az, hogy kevés olyan történelmi ciklus van a magyar parlamentáris demokrácia történetében, amelyben egy törvényt ennyiszer, jóformán folyamatosan, 1993 óta módosí tanak. A törvény szövege duzzad, a változások szinte követhetetlenek, áttekinthetetlenek, visszájára fordul az az elképzelés, hogy a legmagasabb szinten végbevitt szabályozás segítené az oktatási, nevelési rendszert. Jó példa volt az előbb Hoffmann Rózsa k épviselő asszony idézete a törvényből, ami mutatja azt, hogy mennyire követhetetlen és emészthetetlen a törvény. A törvény szövege már a korábbi módosítások során is inkoherenssé, egyenetlenné vált. A kormányváltások után az oktatásügyben liberális doktrín ák, egyenlősítő törekvések keveredtek, és a megvalósításban anakronisztikus, erőszakos türelmetlenség érvényesült. A Magyar Bálintféle minisztérium kampányokat generált vagy kampányokhoz csatlakozott, majd ezeket a kampánytémákat rögtönözve át is vezette a törvénybe. Összefoglalóan elmondható, hogy a közoktatási törvény jelenlegi formájára, még a módosítás előtti változatára is jellemző a túlírt, terjengős paragrafus, a tanári szakértelmet és hivatástudatot kicsinyes jogi szabályozások halmaza váltja fel, a személyiséget, a tanárt és a gyermekeket jogok absztrakt alanyává egyszerűsíti. Azt gondolom, hogy ezt mindenképpen el kell mondani a törvénytervezet vitájáról. Számos, egyébként baloldali és jobboldali szakértővel egyeztetve is elhibázott a törvénymódos ítást gyakorlatilag a restrikció, a túlzott szabályozás dallamára szervezni. Más kérdés, hogy egyáltalán miért került be a közoktatás költségvetési tételeinek abszolút mértékű csökkentése a konvergenciaprogramba. Az általános indoklásban leplezetlenül szer epel a költséghatékonyság. A demográfiai kihívás tételezése voltaképpen ezt hivatott alátámasztani, mert semmi mást nem üzen,
