Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3043 kérdőjeleket támasztanak a felsőoktatási reformfolyamattal, illetve a most előttünk lévő felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban is. Úgy lá tom, hogy biztató lépések vannak, azonban a versenyhelyzet továbbra sem alakult ki a felsőoktatásban, a tandíj bevezetése nem differenciál, hiszen gyakorlatilag ugyanazt a tandíjat és részképzési hozzájárulást fizetjük majdhogynem minden egyes intézményben , illetve a képzések színvonala között sincsen semmifajta differenciálás. Nem látjuk azt sem, hogy a felvételi keretszámok úgy változtak volna, hogy a munkaerőpiac által leginkább preferált műszaki képzés például előtérbe kerülne. Pokorni képviselő úr is e mlítette a felvételi keretszámokat. Én nem a keretszámok csökkenését tartom tragédiának, mert szerintem ezzel így vagy úgy szembe kell kerülnünk. Én azt tartom tragédiának, hogy például csak 1 százalékkal növekedett a műszaki felsőoktatásba felveendő hallg atók száma, miközben minden egyes elemzés azt mutatja, hogy ezt a képzést kéne preferálni. Nyilván nem a végtelenségig, de preferálni kéne ezt a képzést. Azt gondolom, hogy ebben a tekintetben lehet hiányérzetünk. Sajnos, azt is el kell mondjuk a keretszám ok alakulásánál, hogy a felsőfokú akkreditált szakképzés nem váltotta be a reményeket. Meggyőződésem, hogy ez az út nem biztos, hogy jó irányba vezet, mert a munkaerőpiacon ennek hasznosságát nem biztos, hogy érzik mind a hallgatók, mind a munkaerőpiaci s zereplők. Sajnos, azt is meg kell jegyezzem a mai törvénytervezet kapcsán, hogy az elmúlt években kinyitódott a kapu újra az intézményalakítások előtt, hiszen a felsőoktatási integráció, amiben mindannyian bíztunk, hogy egy kicsit helyre teszi a szerteszét zilált felsőoktatási intézményhálózatot, újra ugyanazt az állapotot mutatja, mint 1999, illetve 2000 előtt, hetvenegynéhány felsőoktatási intézmény van. Ha jól tudom, újabb és újabb kar- és intézményalapítási kérelmek vannak a Magyar Akkreditációs Bizott ság, illetve az Oktatási Minisztérium előtt, ráadásul a karalapítási kérelmek egyszerűsödtek is, hiszen ma könnyebb felsőoktatási kart alapítani, mint pár esztendővel ezelőtt. Ezekre a folyamatokra, kérdésekre nem ad választ ez a törvénytervezet. Akkor tér jünk rá azokra a pontokra, amelyek részben támogatandóak, részben vitathatóak a mi részünkről, de mégis a törvény szerkezetének a lényegét jelentik. A hároméves finanszírozás, azt gondolom, egy pozitív dolog, kiszámítható, de azért csodákat ne várjunk tőle . Őszintén, tárgyilagosan jegyezzük meg, ez volt az első év - hiszen az előző, a 2005ben megalkotott felsőoktatási törvényben szerepelnek már garanciák arra, hogy a költségvetési törvényben ne változhassanak meg a felsőoktatási keretszámok , a 20062007es év fordulója, amikor ez a kritérium teljesült, és valóban most - nem azt mondom, hogy megfelelő a finanszírozása, mert kevés pénz van a felsőoktatásban nyilvánvalóan, hanem - gyakorlatilag az előző évi bázisszámnak megfelelően egy indexált növekedést ta lálhatunk a felsőoktatási keretszámok tekintetében. Azonban őszintén azt is látnunk kell, hogy voltak olyan évek, a 2003., a 2004. és a 2005. év is, ahol év közben elvonások, tartalékolások és különböző belenyúlások történtek a felsőoktatási pénzekbe, ráad ásul például 2003ról 2004re kevesebb pénz jutott nominálértéken is a felsőoktatásba. Ezekről nem szabad elfeledkezni. Én mégis nagyon bízom abban, hogy az oktatási miniszter úr kellőképpen határozott és jó érdekérvényesítő lesz, és ezt a hároméves kerets zámot és ezen hároméves finanszírozást végre tudja hajtatni. A teljesítménymutatók alapján történő finanszírozásról már beszéltem. Ezzel egyetért a Magyar Demokrata Fórum, sőt fő célkitűzése volt, hogy ez valamifajta mérés alapján történjen, és itt nyilván majd rendeleti formában meg kell alkossa az oktatási tárca azt, hogy miképpen és hogyan kívánja ezeket a mérő- és mutatószámokat vizsgálni, illetve az intézményfejlesztési tervbe ezek hogyan fognak beilleszkedni. De azt gondolom, ez egy jó irány, ez lehet egy megoldás arra, hogy tényleg a versenyhelyzet irányába tudjon elmenni a magyar felsőoktatás, és aki minőségi képzést tud produkálni, azt jobban finanszírozza a magyar állam. Az intercityprofesszorok kérdése is fölmerült, hogy egy oktató egy intézményb en tudjon oktatni, illetve egy oktatót csak egy intézményben lehessen figyelembe venni az intézményakkreditációkor.
