Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3044 Azt gondolom, ezzel a kérdéssel is maradéktalanul egyet lehet érteni, a Magyar Demokrata Fórum ezt a kérdést szintén napirenden tartotta akk or, amikor a tavalyi évben a képzési hozzájárulás kérdése felmerült. Ezzel is maradéktalanul egyet lehet érteni. Nyilván nem elfogadható az, hogy például a jogi képzésben úgy akkreditáltak szakokat, hogy egyébként az oktató gyakorlatilag az intézmény közel ébe se nézett. De nemcsak a jogi képzésben, más egyetemeken és főiskolákon is jellemző volt, hogy oktatókat vettek figyelembe az intézményakkreditáláskor, akik aztán gyakorlatilag az intézmény felé se néztek, illetve számos esetben az adott intézményben ta nító professzor nem jár be előadást tartani, hanem rosszabb esetben a doktoranduszát, jobb esetben az adjunktusát vagy a tanársegédjét küldi be az órát megtartani. Ez nem vállalható, szükség van arra, hogy az intézményben oktató vezető oktatók, docensek és egyetemi tanárok egyfajta mintát és egyfajta iskolát is teremtsenek. Őszintén remélem egyébként, hogy ezzel a folyamattal annak is tanúi lehetünk - és azt gondolom, itt van szükség arra, hogy az oktatási tárca meg az egész szféra segítsen , hogy bizony n em könnyű ma vezető oktatóvá válni egyegy intézményben, nem könnyű a fiatal oktatóknak, kutatóknak a pályán maradni. Ebben a kérdésben szerintem segíteni kell. Ha a doktori tanácsokról és a doktori kérdésekről szóló kormányrendelet, amit itt a felsőoktatá si törvényben nevesítenek, erről szól, akkor nyilván ezt támogatni tudjuk. Halkan jegyzem meg, hogy én ebben a kérdésben nem érzek autonómiasérelmet, hiszen egyébként a doktori képzésekről, fokozatokról szólva eddig is, ha jól tudom, kormányrendeleti előír ások voltak, nyilvánvalóan az autonómia kereteit tiszteletben tartva ez eddig is működött. Itt azt hiszem, hogy egy technikai megoldásról van szó. Amit kifogásolunk a törvény kapcsán, az a külföldi intézmények akkreditációja. Itt egy példátlanul rossz inté zkedést tapasztalhatunk, hiszen gyakorlatilag megtörténhet az én értelmezésem szerint az - amitől leginkább a bolognai folyamat óvja Európát és az európai felsőoktatási térséget , hogy mondjuk, egy gazdag, nagy amerikai egyetem akkreditál kint az Egyesült Államokban egy képzést, az a képzés megjelenik itt Magyarországon, és igazából a miniszternek csak az engedélyt kell kiadni ezen törvény szerint, a Magyar Akkreditációs Bizottságnak nincs is nagyon beleszólása ebbe. Ez szerintem nem jó, nem segíti a magya r felsőoktatás versenyképességét, sőt az európai felsőoktatás versenyképességét sem. Ha európai uniós oktatási intézményekről van szó, akkor talán ebben a tekintetben még akár megengedő is lehetnék. Bár hozzáteszem, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság is , illetve az egész bolognai folyamatban az akkreditálás kérdése egy kulcsfontosságú probléma, és nem nagyon tudtak mind a mai napig megegyezni abban, hogy valamifajta egységes európai akkreditációs intézményt vagy intézményhálózatot létrehozzanak. Ebben ké rem a minisztériumot, hogy visszakozzon, és ne adjon lehetőséget arra, hogy külföldi intézmények ilyen könnyen bekerülhessenek a magyar felsőoktatási rendszerbe. Én is azt gondolom, hogy a gazdasági tanácsok tekintetében megint csak egy ilyen bepróbálkozás t érzünk a kormány részéről - nem tudok jobb szót használni , hiszen a gazdasági tanácsok szerepe megint megjelenik, szerintem indokolatlanul. Egyszer s mindenkorra tudomásul kéne venni, hogy a szenátus a legfőbb döntéshozó szerv, illetve az egyetemi taná cs, a főiskolai tanács. (14.50) Nyilván mondhatják azt, hogy miért ilyen fontos ez. Nos azért, mert mindig azt a folyamatot érezzük, hogy ezt a gazdasági tanácsot szeretné előtérbe helyezni az intézmény. És azt gondolom, az autonómia kérdése kapcsán és az elmúlt két év alkotmánybírósági döntései eredményeképpen nagyobb óvatossággal kéne a kormányzatnak ezekben a kérdésekben eljárnia. Végül én is úgy gondolom, érdemes szólni arról, hogy miért kell nyolcvan évig nyilvá ntartani adatokat. Szerintem ez teljesen felesleges. Egyébként az egész adatszolgáltatási kötelezettség megint olyan feladatokat ró a felsőoktatásra - a közoktatási törvény vitájában ez újra elő fog jönni , aminek nem látjuk a finanszírozási oldalát. Egyé bként is akadozik az egyetemeken az ETRnek és a Neptunnak is a folyamatos karbantartása. Ilyen adatszolgáltatási kötelezettséget akkor lehet előírni -
