Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3042 következően az egész magyar társadalom fejlődése szempontjából semmivel nem helyettesíthető szerepet töltenek be. Ez az ért elmiségképzés, ez az értelmiségszerep sajnos itt háttérben maradt, ezt kérem szépen erősíteni. Köszönöm a türelmét, alelnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Végül az MDF vezérszónoka, Almássy Kornél képviselő úr következik. ALMÁSSY K ORNÉL , az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Hadd kezdjem egy idézettel: „A magyar felsőoktatás szerkezeti válságban van. Kimeneti teljesítménye rendkívül változó, helyenként gyenge; a friss diplomások körében a munkanélküliség kétszerese a hazai átlagos munkanélküliségnek, miközben sokan dolgoznak olyan állásban, amely nem felel meg a diplomájuk által tükrözött formális képzettségnek. Tömegével képezünk tanítókat, tanárokat, holott az általános és középiskolás ko rosztályok létszáma drámaian csökken. Legalább harmincöt helyen osztanak nálunk közgazdász- vagy valamiféle üzemgazdászdiplomát, miközben a nemzetközi vállalatok egyre inkább kiváló minőségű nyugati diplomával bíró fiatal szakembereket keresnek. Történész ből, kommunikációs szakemberből, de még jogászból is jelentős túlképzés van, de kevés a mérnök, a fejlesztő technikus, az informatikus és a biotechnológus. Felsőoktatási intézményeink hálózata túlméretezett és szétaprózott.” Tisztelt Képviselőtársaim! Tisz telt Hölgyeim és Uraim! Bokros Lajos vitairatából való ez az idézet. Talán meglepő egy konzervatív politikusnak Bokros Lajost idézni, főképpen akkor, amikor a tandíjtüntetések kapcsán, a '90es évek közepén nekem Bokros Lajossal szemben elég komoly averzió im voltak. Mégis, azt gondolom, hogy ez a néhány mondat jól jellemzi felsőoktatásunk helyzetét. Ebből a néhány mondatból is lehet számos vitapontot kiemelni, illetve magával azzal a tizenegynéhány oldalas tanulmánnyal is, amelyet megoldásként kifejt, szám os tekintetben vitázom; számos megállapításával egyetértek, számos megoldási javaslatával azonban nem. Mégis, azt gondolom, hogy valóban a felsőoktatásunk és egész oktatási rendszerünk is átalakításra szorul. A ma előttünk fekvő törvényjavaslat számos kérd ésben nem ad választ azokra a problémákra, amelyeket - akár a felsőoktatásban dolgozó szakemberek is - naponta érzünk. El kell ismerni azonban, hogy biztató lépéseket látunk a törvényjavaslat kapcsán. Ugyanakkor hiányérzet is van bennem, bennünk, hiszen ha a tavalyi év során ezzel kezdte volna a kormányzat a reformalkotást, ezzel kezdte volna az oktatási rendszer átalakítását, akkor előrébb járnánk, előrébb tartanánk. A Magyar Demokrata Fórum a felsőoktatási törvény 2006os vitájakor, amikor gyakorlatilag a kormányalakítás után néhány héttel azzal szembesültünk, hogy a tandíj - illetve először „utólagos képzési hozzájárulás”, majd „részképzési hozzájárulás” formájában - megjelent a köztudatban, illetve megjelent a törvényjavaslatban, akkor pontosan azokat a kérdéseket tettük fel, és pontosan azokat a megoldásokat kínáltuk fel, ami ma a felsőoktatási törvényjavaslatban szerepel. Hiszen mi azt kérdeztük, hogy jó, jó, tandíjat kell fizetni, de egyrészt miből fogják ezt a hallgatók kigazdálkodni, másrészről pedig először talán a finanszírozási kérdéseket kéne tisztába tenni, a minőségirányítás kérdését, a minőségbiztosítás irányába kéne elmozdulni, a finanszírozást aszerint kéne adni a felsőoktatási intézménynek, hogy hány publikáció, hány végzett doktor, milyen t udományos teljesítmény van az adott intézmények mögött. (14.40) A finanszírozási oldalról a teljesítménymutatók mérése és bevezetése szerintem ebben a tekintetben jó irányba mozdul el, mégis azt gondolom, ezzel kellett volna kezdeni. Tavaly a minisztérium a legegyszerűbb és talán legrosszabb megoldást találta azzal, hogy bevezesse a felsőoktatási reformfolyamatot, ugyanakkor látszik, hogy a felsőoktatási szféra egészét meg lehet nyerni értelmes és hasznos gondolatokkal. Mi ezt kifogásoltuk és kifogásoljuk m ost is, és sajnos rá fogok térni azokra a problémákra és pontokra is, amelyek továbbra is feszélyeznek, és továbbra is
