Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2738 kilátásba helyezte az Európai Bíróság, ha ezt nem tesszük meg. A technológiafejlődés, a digitalizáció és ez a másik törvény nincs tekintettel a parlamenti pártok időnként kicsinyes, pártpolitikai szempo ntok miatt nem éppen aktív közreműködésére a médiatörvény módosításával kapcsolatban; itt most muszáj szakmai kompromisszumokat és politikai megállapodást kötni. Mára már itt is van a kényszerítő dátum: 2014. december 31., és 2015től kezdődően meg is szűn ik az analóg világ, tehát a kényszer adott. Először talán a médiatörvény módosításának a szükségességéről. Erről annyit, hogy ez az előterjesztés - amellett, hogy európai uniós kényszer, és az Európai Bíróság kényszere is rajtunk van - szakmailag egy jól e lőkészített törvényjavaslat, és ezt a Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja, tehát ezzel az égadta világon más baj nincs. Nehezebb és bonyolultabb a helyzet a digitális átállásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban. A nehézség és a bonyolultság abban i s tetten érhető és ott is megtapasztalható, hogy az eredendően ötpártinak indult megállapodás végül nem ötpárti lett, hanem csak négypárti, és nyilván van még számos olyan egyeztetésre szükség, ami végül valóban elfogadhatóvá teszi minden párt számára ezt a szükséges törvényt és ennek az elfogadását. A javaslat a magyarországi digitális átállást olyan megoldandó feladatnak tekinti, amely elől nem lehet kitérni, és amely lehetőséget ad a magyar lakosság jelenleg csak három analóg televízióműsort elérő részén ek sokcsatornás kínálattal való ellátására, de a lehető legkisebb ráfordítás, vagyis költségvetési szerepvállalás nélkül kell megoldani. Tény, hogy az átállás nem halogatható tovább, és jogos az is, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetében minden egyes fo rint sorsát jól meg kell gondolni. A probléma a szemlélettel az, hogy a digitális átállás elsősorban nem feladat a mi álláspontunk szerint, hanem egy óriási lehetőség, ami az előterjesztő által számba vettnél jóval szélesebb körben érvényesülhet. Az átállá s nemcsak arra ad lehetőséget, hogy aki eddig csak három csatornát látott, az a következőkben a megígért harminc vagy akár nyolcvan műsort nézhesse, hanem megfelelő stratégia esetén arra is, hogy ez a sok csatorna a lehető legjobb minőségi kínálatot biztos ítsa, egyszersmind bővítve az érdemi választékot a lakosság nagyobb, más, sokcsatornás platformokra előfizető része számára is. (Móring József Attila elfoglalja jegyzői helyét.) A koncepció röviden a következők szerint foglalható össze: adjunk át vagy tele pítsünk át a piaci szereplőknek olyan jogosultságot, amely a földfelszíni platform esetében ma jelen pillanatban még az államot illeti , lényegében a platform egészét , ezért cserébe várjuk el tőle, hogy egyrészt vállalja át a digitális átállás kétségtel enül összetett feladatait, másrészt a lehető legteljesebb mértékben mentesítse a költségvetést az átállással járó pénzügyi terhek alól. (14.40) Az ilyen helyzetbe került piaci szereplő aztán majd ugyanolyan erős lesz a maga földfelszíni platformján, mint a kábeles vagy műholdas műsorelosztók a magukén, ezzel a versenytársukká válik, a verseny pedig az utóbbiakat is árpolitikájuk újragondolására készteti, és így végső soron mindenki jól jár: a jelenleg csak földfelszíni kínálathoz hozzáférők azért, mert olcs óbban jutnak hozzá a sok csatornához, akik pedig nem műholdon vagy kábelen tévéznek, azok azért, mert az ő előfizetési díjuk is csökkenni fog, vagy ők is dönthetnek úgy, hogy inkább a sokkal olcsóbb földfelszíni sokcsatornás kínálatot választják. Az előter jesztő tehát mindezek érdekében a földfelszíni platformot a már létező műsorelosztó rendszerek versenytársaként kívánja pozicionálni, ennek érdekében egyrészt lényegében a jogok jelentős részét átadja a kiválasztott platformüzemeltetőnek a továbbított műso rszolgáltatások kiválasztása fölött - lényegében korlátlanul átengedett jogosultságokkal , másrészt megteremti számára a fizetős szolgáltatások bevezetésének lehetőségét is. Ez önmagában persze jó, azt azonban illenék hangsú lyozni, hogy a beígért 3080 csatornát itt is csak a fizető nézők élvezhetik majd. Ami pedig a médiapolitikát illeti, az az előterjesztő szerint kizárólag a médiapluralizmust, a médiapluralizmus pedig a lehető legtöbb csatornát jelenti
