Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2739 szerintünk, és ez ba j, függetlenül azok minőségétől. A társadalmi jólét követelménye pedig abban ragadható meg, hogy az elérhető csatornákért a lakosságnak a lehető legkevesebbet kelljen fizetnie. Sehol, egyetlen ponton sem jelenik meg a koncepcióban a csatornakínálat minőség e, az tehát, hogy a több csatorna nem biztos, hogy több információt ad, s az előfizetés árérték viszonyában nemcsak az ár, hanem az érték is meghatározó. Ennek a koncepciónak sarokköve az a megközelítés, amelyet az erős multiplex szolgáltatói modell melle tti érvként részletesebben, a jelenlegi javaslat előzményei, a kormány előterjesztésének változatai fejtettek ki, amelyek szerint azért érdemes a lényeges döntéseket a piacra bízni, mert minden szabályzói beavatkozás kockázatot jelent, a jogosultságok átad ása viszont mentesíti a szabályzót a beavatkozás felelőssége alól. Ez az álláspont a felelősség fogalmát meglehetősen furcsán és sajátosan értelmezi, talán még azt is lehet állítani, hogy logikai tévedés van ebben az állításban. Ha ugyanis az államnak bárm ely kérdésben adott a beavatkozás joga, de egy egyszeri aktussal lemond arról, akkor ezzel nemhogy nem mentesül a felelősség alól, hanem éppen hogy vállalja a felelősséget mindazért, ami a következőkben éppen ennek az aktusnak a folyományaként következik. A földfelszíni műsorszórásban véleményünk szerint lényegesen több lehetőség rejlik, mint egy szimpla és korlátozott kapacitású műsorelosztóé. A legfőbb többlete természetesen az, hogy a lakosság jelentős hányada a későbbiekben is csak ezen a platformon ker esztül lesz majd elérhető, tehát egy csatorna teljes lefedettségéhez elengedhetetlen lesz a földfelszíni platformon való jelenlét is, emellett azonban van egy sajátos alapszolgáltatás jellege is. A földfelszíni műsorszórás az a tartalomközvetítő műsorterje sztési forma, amely mindenki számára elérhető, és amellyel ezért a műsorelosztóknak is számolniuk kell, hiszen aki elégedetlen a kínálatukkal, az erre a platformra bármikor visszatérhet, és ez nem szükségszerűen analóg sajátosság, sőt a digitális világban egészen új jelentést is kaphat. Mindez egyrészt történelmi okok miatt alakult így. Valamikor csak földfelszíni televíziózás létezett, amelyekhez képest a műsorelosztás prémiumszolgáltatásnak számított, másrészt a műsorszórás technikai adottságaiból, jelleg éből következik, amelyet mint megfelelő vevőkészülékkel rendelkező, elvileg korlátlan számú felhasználónak szánt rádiótávközlési eljárást mindenki vehetett, szemben a kábeles műsorelosztással, ami viszont kizárólag a kiépített előfizetői végpontokat látja el. Az alapszolgáltatás funkció így is azt jelenti, hogy a földfelszíni platform potenciális versenyfenyegetést jelent, valamennyi, nála sokkal nagyobb kapacitású műsorelosztó számára. Ezzel számolt az előterjesztő is, akik viszont éppen ezért, tehát előf izetőik megtartása érdekében, várhatóan a földfelszínen közvetített műsorszolgáltatásokat is felveszik a maguk kínálatába, ha pedig nem veszik fel, akkor ezzel azt kockáztatják, hogy akinek a számára fontosak a csak földfelszínen elérhető csatornák, az egy szerre két platformon fog televíziózni, és akkor már úgy teszi fel a kérdést, hogy vajon fontose neki annyira másodikként a kábeles vagy műholdas platform is, mint amennyit fizet érte. Vagyis a földfelszíni platform egyszerre közvetlen és közvetett eszköz a médiapolitika kezében, amellyel biztosítani tud egyfajta, a közszolgálati műsorszolgáltatáson túlmutató információs alapszolgáltatást az ország valamennyi lakosa számára. De eszköz arra is, hogy a versenyfenyegetéssel legalábbis ösztönzést nyújtson az a lternatív platformok digitalizálására, amit a beterjesztő hangsúlyozottan fontosnak tart, és ez támogatandó is. Ez a rövid kis rész az egész kérdéskör rendkívüli összetettségét és bonyolultságát hivatott a tisztelt képviselők számára megvilágítani, tehát e gy olyan törvény vitájánál tartunk, egy olyan törvény részletes vitája előtt állunk, ami nagymértékben befolyásolja a televíziózás, a nemzeti televíziózás és általában a televíziózás helyzetét a következő években és a következő évtizedekben. Abban bízom, h ogy hasonlóan az 1996ban elfogadott, rádiózásról és televíziózásról szóló törvényhez, ez a törvény is hasonló felelősséggel és hasonló alapos előkészítéssel, illetve előkészítés után fog itt, az Országgyűlésben minél nagyobb támogatottsággal elfogadtatni, hiszen egyfelől az
