Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 12 (47. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
26 Ha azt hiszik, hogy olyan gyenge a memóriá juk, hogy 2010ben majd fel kell idézni, hogy a narancsot ikszeld, tudod, amit dobáltál, akkor ezt a narancsdobálást ki fogjuk bírni. És ha a Fideszválasztók honorálják azt a magatartást, hogy a legnagyobb ellenzéki párt Gábor Zsazsát tekinti politikai pé ldaképének abban az értelemben, miszerint - ahogy a művésznő mondta - mindegy, hogy mit csinálok, a lényeg az, hogy írjanak rólam - pontosítok: hogy rólam írjanak , akkor csak folytassák nyugodtan a kivonulósdit. Ha fontos az, hogy a magyar újságírók érte lmes problémák helyett arról legyenek kénytelenek találgatásokba bocsátkozni, hogy a Fidesz ma éppen kivonul, bevonul, felvonul, levonul vagy visszavonul, hát ezt is ki fogja bírni az ország. Más kérdés, hogy Gábor Zsazsa szórakoztató személyisége volt a s howbiznisznek, igaz, nem az első vonalból, hanem a másodikból, de legalább nem törekedett se forradalmári, se népvezéri, se miniszterelnöki babérokra, és ezt a javára írom. De ha önök úgy gondolják, hogy majd ezzel is elszámolnak a választóiknak, ám tegyé k. Egy biztos, kormányoldal soha nem illegetheti magát Gábor Zsazsa tollboájában, nekünk nehezebb dolgunk van, mi kormányzunk és kormányozni fogunk. A kérdés már tudniillik nem az, hogy folytatjuke a szükséges változtatásokat, mert természetesen folytatju k. Elhangzottak az okok a miniszterelnöki beszédben és Kuncze Gábor hozzászólásában is, hogy miért kell folytatnunk. A kérdés most már a kormány számára inkább az, hogy tudunke jobban segíteni az országnak abban a nehéz próbatételben, ami előtte áll; nem előttünk, hanem előtte. Tudunke segíteni abban a nehéz próbában, amit az idézett elő, hogy a társadalom alkalmazkodóképessége úgy nagyjából az első rendszerváltó kormány óta - amelyik szintén vállalta, amit tennie kellett - nem volt ennyire próbára téve, nem kellett ennyi mindent újonnan tanulni, nem kellett ennyi új dologhoz nemcsak zsebben, hanem fejben és szívben alkalmazkodni. Mi tudunk ezen segíteni. Tudunk és kell is az elkövetkező évben segíteni. Három dologból többet akarunk és többet tudunk tanúsí tani: több idő kell, több figyelem és több türelem, és mind a háromra készek vagyunk. Több idő, nem arra, hogy halogassuk a teendőket, mert ez országgyilkos politika lenne, ezt nem vállaljuk fel. De szerencsére már nem a közvetlen költségvetési kényszerek szorításában kell törvényt hozni, hanem a hosszabb távra ható rendszerváltó törvények, a nagy ellátórendszerek átalakítása és végiggondolása van előttünk, a nyugdíjrendszeré, az adórendszer általános kérdései, a gyermekesélyek kérdései. Évek nincsenek, de hetek és hónapok ezekre a kérdésekre, az alapos szakmai vitákra szerencsére vannak. Erre tehát kell és lesz is több idő. E tekintetben hajlanék Csehák Juditnak egy tévéinterjúban mondott gondolatát magunkévá tenni, aki azt mondta, igaz az, hogy a szakadéko t nem lehet két lépésben átugrani, de az is igaz, hogy nekifutás nélkül sem lehet átugrani. Nagyot fogunk ugrani, mert nagy változás kell, de ezekben a hetekben, hónapokban épp a nemzeti kerekasztal keretében a szakmai nekifutásra hagyunk időt. Nemcsak az időből kell több, de a figyelemből is, a részletekre fordított figyelemből. A miniszterelnök már alkalmazta beszédében az új ház berendezésének, belakásának gondolatát. Valóban erről van szó. Sok tekintetben - például az egészségügyben, a felsőoktatásban - a törvényhozásban már felhúztuk az új falakat, de most kell élhetővé és berendezetté tenni a rendszereket. A politikai falbontás és a politikai kőművesmunka fontos szakasza után most a politikai lakberendezés aprómunkájára kell figyelnünk, és figyelni fog unk, ha kell, olyan korrekciókkal, amiket a miniszterelnök elmondott. Harmadikként, több kell és több van a türelemből és az odafigyelésből, a tárgyalási készségből is. Ez már szerencsére nem csak ígéret. Ki gondolta volna a tandíjviták után, hogy sikerül megegyezni a felsőoktatás érintett szereplőivel? Ki gondolta volna a kemény költségvetési kényszerek megvitatása idején, hogy sikerül az OÉPben megkötni a bérmegállapodást? Ki gondolta volna, hogy Tarlós István Fidesz által támogatott politikus már nem az ért emel szót, hogy hogy meri őt a miniszterelnök meghívni valahova, hanem azért, mert részt szeretne venni a tárgyaláson? Köszönjük nekik.
