Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 12 (47. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HARRACH PÉTER (KDNP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HARRACH PÉTER (KDNP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HARRACH PÉTER (KDNP):
27 Köszönjük azoknak, akik a kivonulás dobogó léptei és csatazaja alatt is csendben dolgoznak és párbeszédet folytatnak . Jót tesznek, s nem a kormánynak, hanem az országnak. Számítunk rájuk, számít rájuk az ország. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, h ogy a miniszterelnök úr nem kíván a viszontválasz lehetőségével élni, Harrach Péter frakcióvezetőhelyettes úr következik napirend előtti felszólalással, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából: „Kettős mérce a felvételin, érettségi 60 ezerért” címmel. Öné a szó. HARRACH PÉTER (KDNP) : Valami tévedés van, elnök asszony, nem ez a címe, de ha muszáj, erről is beszélek. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Utána fogok nézni, frakcióvezetőhelyettes úr, a forgatókönyvben ez szerepel. Kérem, ho gy ismertesse a napirend előtti felszólalásának a címét. HARRACH PÉTER (KDNP) : Én pedig azt kérem, hogy kezdjük újra az időmérést. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kérem, hogy nullára állítsák vissza az időt. Öné a szó. HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszo ny! Hölgyeim és Uraim! Aki a teremben marad, nyugodtan dőljön hátra, tegye le az újságját, és próbáljon meg figyelni, mert fontos kérdésről lesz szó. (Derültség a kormánypárti oldalon. - Az elnök csenget.) Négy és fél percre szeretnék a pártpolitikai viták témájából kiszakadni, és egy olyan kérdésről beszélni, aminek azt a címet adtam, hogy első számú sorskérdése a nemzetnek. Valóban úgy gondolom, hogy a demográfiai helyzet ma Magyarországon olyan kérdés, ami nem a pártviták témája lehet, még akkor sem, ha önök az előbb ezen mosolyogtak is. Nézzük egy pillanatra a tényeket, aztán az okokat és végül az esetleges megoldási lehetőségeket. Gondoljanak bele, hogy ha azok a gyerekek, akik ma születnek Magyarországon, felnőttek lesznek, és majd a saját gyerekeiknek a századforduló közepén beszélnek, mivel fogják kezdeni: gyerekek, mi akkor születtünk, amikor még 10 millió ember élt Magyarországon. Mert akkor már csak nyolc és fél millióan lesznek, és azon fognak gondolkodni, hogy honnan jöjjenek a bevándorlók, akik majd működtetik a gazdaságot és például a nyugdíjrendszert. A helyzet valóban súlyos, s nemcsak itthon, de a határon túli magyarok körében is, és erről mindenképpen beszélni kell. A jelenségekről csak annyit, hogy ma Magyarországon 2005ben 97 ezer gyermek született, 25 évvel ezelőtt 150 ezer. 40 ezerrel többen halnak meg ma, mint ahányan születnek. Ez olyan helyzetet teremt, ami néhány évtized múlva valóban tragikus lehet. (A fideszes és KDNPs képviselők folyamatosan térnek vissza az ülésterembe.) Amikor az okokat keressük, azokat megtalálhatjuk az első gyermek szülésének elhalasztásánál, a további gyermekek vállalásának a hiányánál, vagy nézhetjük az anyák munkaerőpiaci helyzetét, de gondolhatunk arra is, hogy a karrierépítés fontosabb a családalapításná l, két okot mégis mindenképpen ki kell emelnünk. Az első az, hogy a házasság és a család intézménye válságba került. 2005ben 44 ezer házasságot kötöttek Magyarországon, 25 évvel ezelőtt majdnem a dupláját. És azt is tudjuk, hogy a házasság sokkal terméken yebb, mint az élettársi kapcsolat, nem véletlen, hogy ma Magyarországon kevés gyermek születik.
