Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 8 (68. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KELEMEN ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2332 módosítójavaslatcsomag az Országgyűlés asztalára került, így hamar osan dönthetünk, és eloszlathatjuk azt a bizonytalanságot, amiért korábban a kérdésemet feltettem, hogy megmaradnake a kedvezmények. A válasz maga az itt levő javaslat. A kérdés kapcsán mindenekelőtt tanulságos áttekinteni a törvény hatékonyságát. A minis zter úr által rendelkezésemre bocsátott adatok szerint 2002. január 1je és 2006. december 31e között összesen 871 897 magyarigazolvány, illetőleg magyar hozzátartozói igazolvány talált gazdára. Én kicsit másként értékelem ezt a jelenséget, mint az előttü nk szóló. Hiszen a 2002. évi kezdet után, amikor még az eredeti, hatalmas országgyűlési többséggel elfogadott törvény alapján több mint félmillió igénybejelentés történt, ez a folyamat bizony megroppant, az igénylések száma csökkent. Végül is ez érthető, h iszen a törvény első, átfogó módosításával - mi tagadás - leértékelődött, sőt eljelentéktelenedett a magyarigazolvány, amelynek a jelentőségét egyébként az előttem szóló szocialista vezérszónok úr olyan rendkívüli hangsúllyal említette. Csökkent a jelentős ége, hiszen a szülőföldön igénybe vehető támogatásoknak ez már nem volt feltétele. Ha pedig számításba vesszük, hogy sokan nemcsak kedvezményekért, hanem a közösséghez tartozás kifejezéseként is akarták magukénak tudni a magyarigazolványt, akkor ez bizony kevés, és további gondolkodásra késztet. Továbbvezet oda, hogy sajnálatos módon van okunk feltételezni, hogy a kérelmek beadásánál visszatartó erőként jelenhetett meg az a megosztottság, amelyet a törvény elfogadásakor még nem lehetett előre látni. Hiszen akkor a Magyar Országgyűlés, mint mondtam, elsöprő többséggel fogadta el az első törvényszöveget. A 2002. évi magyarországi országgyűlési választások során azonban nem sikerült kivonni a kampányvitákból a határon túli magyarok helyzetének törvényes kö nnyítéséről szóló törvényünket sem. Sőt, rendkívüli súllyal jelent ez meg. Ott van mindannyiunk tudatába égve a 23 millió román beözönléséről szóló fenyegetés, amely - gunyorosan azt mondhatnám - halhatatlanná tette a Szocialista Párt akkori elnökét, sőt a zóta tudjuk, hogy nemcsak az akkori elnökét, hanem a jelenlegit is, aki egyúttal a miniszterelnökünk. Magam is kínosan emlékszem arra a jelenetre, amikor az Európai Tanácsnak a kérdéssel foglalkozó raportőre, Jürgens úr azzal rombolta le érveinket, hogy ő a magyarországi akkori baloldali ellenzék véleményét használja fel törvényünk ellen. Ez a történet, ahogyan a státustörvényből kedvezménytörvény lett, azt a meggyőződést erősíti fel bennem, hogy a legalapvetőbb szembenállás a politikában nem a bal- és jobb oldaliság mentén fogalmazható meg, hanem elsősorban aszerint, hogy a politikai hatalom hogyan tekint a nemzet tagjaira. Mint az ország polgáraira? Közösségünk tagjaira? Akik közakaratát igyekszik valósággá váltani? Avagy mint alattvalókra, akik kegyekért, előnyökért, kedvezményekért fordulnak a hatalomhoz, s így, ha jogilag nem is, de ténylegesen függésben tarthatók? Talán idetartozik az a gondolat is, amely az egyik mai napirend előtti felszólalás kapcsán ötlött fel bennem. Hiszen amikor a liberális felszó laló elítélőleg szólt Márfi Gyula érsek úr szavairól, akkor nekem sajnos eszembe jutott, hogy a liberális állásfoglalás magában az Európai Tanácsban is rombolta a magyar összetartozást, az eredeti törvény elfogadottságát és értékét ott, a nemzetközi közvél emény előtt, és tudjuk nagyon jól - és ezt az érsek úr is kifejezte , hogy a magyar állampolgársághoz való hozzájárulást bizony nagymértékben rombolta az, ahogyan ebben az ügyben a liberális párt hozzáállt a kérdéshez. (10.10) Talán mégiscsak igaza volt, én merem állítani, hogy alapvetően igaza volt az érsek úrnak, amikor ezt a véleményét kifejtette más vonatkozásban is. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvénymódosító szöveg jelentősége - áttérvén most már a politikai háttérről magának a szövegnek a részlet eire , hogy lehetővé teszi a meglévő magyarigazolványok folyamatos használatát a jogosult hátralévő életében, és a kedvezmények igénybevételét a jogosultság fennálltáig. A járulékos igazolványok, vagyis a diák- és pedagógusigazolvány, valamint az oktatói kártya helyett a továbbiakban betétlapok beteltével pótfüzetet adnak a kedvezményezettnek, ugyanakkor a törvénnyel a magyarigazolványon szereplő
