Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 13 (48. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény és ehhez kapcsolódóan a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz):
192 hogyan is kell értelmezni az igazságügyi miniszter rendeletalkotással kapcsolatos véleményezési jogkörét. (16.30) Valóban, a jelenleg bent lévő szöveg egy kicsit faramuci módon, de egyértelműen szabál yozza azt, hogy nem lehet ilyen véleménye az igazságügyminiszternek, viszont a jogalkotási törvény összességében mégiscsak arról szól, hogy a törvények koherenciáját, a jogalkotási rendet az igazságügyminiszter bizonyos értelemben felügyeli, iránymutatás t ad mindenki számára. Tehát gyakorlatilag az MNB elnöke is bizonyos értelemben köteles lenne ezt figyelembe venni, bár a jogalkotásról szóló törvénybe ilyen értelemben elég durván bele kellett nyúlni, hogy az EKB kívánalmainak is megfeleljen a kormány. Ez ért nem értem, hogy miért kellett titkolózni itt A- és Bverziót illetően, és ez egy kicsit bizalmatlanná tette az ellenzéki képviselőtársamat és jómagamat is. Hiszen ha az EKBnak ez volt a világos álláspontja, hogy az igazságügyminiszter rendeletalkotás i és véleményezési jogát is ki kell venni a törvényből, akkor miért kellett mégis benyújtani a másik verziót, ami meghagyta volna a rendeletalkotási, véleményezési jogkörét az igazságügyminiszternek? Vajon az - és én akkor azt tételezem fel, hogy a kormán y a jobbik énjét mutatta meg , hogy ezt az egész koherenciát megzavarta volna, ha ezt így kiveszik; vagy pedig, nem akarom ezt feltételezni, de a rosszabbik szándék pedig arról szólna, hogy mégis szerettek volna egyfajta kontrollt az MNB elnöke fölött biz tosítani. Nagyon bízom abban, hogy a vita során, illetve a módosító javaslatok során nem fogják visszacsempészni ezt a javaslatot. A bizottsági ülésen erre vonatkozóan ígéret hangzott el, hogy ez nem fog visszaköszönni, visszakerülni a törvényjavaslatba, é s ilyen értelemben bizakodunk. Ezért is tudtunk ott igent mondani az általános vitára való alkalmasság tekintetében. Ha már bizalomról és függetlenségről szólunk, pénzügyminiszter úr is említette expozéjában, hogy milyen fontos a jegybank függetlensége, a bizonytalansági tényezők kiküszöbölése. Nyilván ennek a benyújtott törvényjavaslatot érintően két ága van. Egyrészt az, hogy milyen gyakran módosítjuk általában a pénzügyi jellegű törvényeket. Tudjuk azt a kormány jogalkotási menetrendjéből, hogy egy nagy terjedelmű változást terveznek, amely érinti ismételten, hiszen minden parlamenti ciklusban félévente találkozhatunk a pénzügyi tárgyú törvényekkel. Sajnos a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénnyel is gyakorlatilag évente legalább egyszer foglalkozunk, teh át azért a jogbiztonság tekintetében nem feltétlenül megnyugtató a helyzet. Ami a bizonytalansági tényező kiküszöbölését érinthetné, nem lehet megkerülni azt a kérdést sem, hogy tudjuk azt, hogy legkésőbb március 1jével új jegybankelnököt kellene megnevez ni a jegybank élére a miniszterelnöknek. Sajnos ebben a tekintetben igencsak nagy bizonytalanság van, ami egyrészt a szervezeti bizonytalanságot fokozza, másrészt nyilván a piacokra sem hat megnyugtatólag. Hiszen ha az emlékeim nem csalnak, amikor Járai Zs igmond jelenlegi elnök került kinevezésre, akkor már legalább három hónappal előtte gyakorlatilag a piacok felé, illetve a közvélemény felé be volt mutatva, hogy ő lesz a következő jegybankelnök. Ez megnyugtatólag hatott, és gyakorlatilag mindenki bekalkul álta a számításaiba, hogy mi várhat rá, illetve mi várható a monetáris politikát érintően. Jelenleg sajnos nem ez a helyzet, több név - azt kell mondanom, már lassan Dunát lehet velük rekeszteni - van forgalomban. Ez egyrészt nem szerencsés a tekintetben, hogy fokozza a bizonytalanságot. Nyilván azon személyek esetében, akik nem lesznek jegybankelnökök, egyfajta lejáratódást teremtenek, hiszen akiket hírbe hoznak, és végül nem befutók lesznek, azok mindenképpen sérülnek, és a szakmai tekintélyük rombolódni fog. Nem tudom, kinek az érdeke az, hogy ezt a bizonytalanságot fönntartsák a rendszerben. Azt hiszem, hogy szerencsés lenne, ha a miniszterelnök mielőbb kiállna a közvélemény elé, és bejelentené, hogy ki a jegybankelnöki cím várományosa. Vagy ha nem talál ta meg az alkalmas jelöltet az elmúlt időszakban, akkor szeretnénk a figyelmébe ajánlani, mint ahogy tettük is már, Járai Zsigmond úr személyét, aki 2006ban az év
