Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 13 (48. szám) - A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény ... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KONTUR PÁL (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
182 emlékeztetném rá, hogy 2002ig az egyösszegű egészségügyi hozzájárulás nem 1950 forint volt, hanem 3,5 ezer forint vagy 4 ezer forint volt, a részmunkaidős foglalkoztatás esetében ugyanúgy kifizetendő volt, mint a teljes m unkaidősnél. Ezt mi megváltoztattuk, csökkentettük is, arányossá is tettük. És egy sor ellenérdekeltséget felszámoltunk, a nyugdíjba való beszámíthatóság kérdéséről, a támogathatóság kérdéséről nem is beszélve. Kormányzati lépéseket is tettünk, hogy a közs zférában dolgozók részmunkaidős foglalkoztatása megvalósulhasson. Tavaly január elseje óta létezhet a munkakörmegosztás rendszere az állami közszolgáltatásokban. Bevezettük a prémiumévek programot, ami az idős korosztály számára biztosítja a részmunkaidős munkavállalás lehetőségét. Lassan huszadik perce beszélek, és még mindig csak példákat mondtam arra, hogy mi minden történt az elmúlt időszakban, úgyhogy azt kérem, hogy nézzen utána ennek, úgy gondolom, nincs olyan nagyon sok szemünkre hányni való, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás érdekében ne tettünk volna meg lépéseket. Ami a női munkavállalást illeti: nem gondolom, hogy a végén vagyunk a tennivalóknak, de azért azt szeretném Bernáth Ildikó képviselő asszony figyelmébe ajánlani, hogy Magyarországon az elmúlt esztendőkben úgy alakult a foglalkoztatás, hogy miközben 7 százalékkal vagyunk elmaradva az Európai Unió átlagától általában, a női foglalkoztatás tekintetében ez az elmaradás „csak” 5 százalék. Ha csak az általános foglalkoztatási mutatókat nézzük . Ha viszont teljes munkaidős foglalkoztatásra számolunk el minden tagországban minden női foglalkoztatást, akkor azt fogjuk látni, hogy Magyarország az átlag fölött van Európában, ez abból adódik, hogy az Európai Unió számos országában a részmunkaidős fog lalkoztatás a nők körében lényegesen elterjedtebb, mint Magyarországon, és ha átszámoljuk teljes munkaidősre, akkor bizony mi bőven az átlag fölött vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy hátra lehet dőlni, és nincsenek tennivalók, önnek abban igaza van, hogy pé ldául a gyerekek napközbeni ellátása érdekében sokat kell tenni, hogy valódi szabadsága legyen a kisgyereket nevelő szülőnek, hogy dolgozni akare a gyereknevelés mellett, vagy nem akar. Ezért szintén szeretném arra felhívni a figyelmét, hogy az idei költs égvetési törvényben a bölcsődei és a gyermekek napközbeni ellátására vonatkozó normatívát pontosan ezért növeltük, hogy az önkormányzatok számára ezt a fajta szolgáltatást, hogy úgy mondjam, kifizetődőbbé, fenét kifizetődőbbé, megvalósíthatóbbá tegyük, hog y a humánerőforrásfejlesztési operatív programban is benne van már az a bölcsődefejlesztés, ami több ezer férőhely európai uniós támogatását teszi lehetővé. Tehát egyetértünk abban, hogy ebben tennivalók vannak, még az irány tekintetében is, kérem képvise lő asszonyt, hogy vegye észre, méltányolja a kormány ez irányú lépéseit. Kontur Pál nyilván a térségi integrált szakképző központokra utalt, amikor azt mondta, hogy nagy képzési konszernekben próbáljuk megoldani a problémákat. Azt ajánlom, képviselő úr, né zzen egy kicsit utána, hogy mik ezek a szakképzési központok. Mert ha egy kicsit utánanéz, akkor azt fogja látni, összesen 16 darab van egyébként, tehát olyan borzasztó nagy mennyiségben nem talál ilyet az országban, 16ot fog találni, ezek is éppen most k ezdték el a működésüket, és az eredeti elgondolás az volt, hogy olyan szakmákban legyenek ezek a térségi integrált szakképző központok gyakorlati helyei összevonva, amelyek drága eszközigényűek. Mondok példákat. Ha egy CNCNC marós, esztergályos, amiben sz akemberhiány van, gyakorlati képzését meg kell szervezni, akkor ön sem gondolja komolyan, hogy minden utcasarkon, ezer szakképzésioktatási intézményben kell ezt megoldani. Olyan helyen lehet megoldani, ahol lehet ilyen drága eszközöket használni. De ugyan ez igaz, mondjuk, a minőségi hegesztőre is, amiből szintén hiány van szerte az országban, de nem lehet minden iskolában megteremteni ennek az anyagi feltételét. Erről szól a tiszk, nem másról, no meg arról, hogy egy régióban összehangoltan történjék a szak képzés fejlesztése a gazdaság igényeinek megfelelően, ne pedig mindenki a maga feje után, ahogy gondolja, aszerint cselekedjen. Két dologra szeretnék még utalni befejezésül. Az egyik a munkahelyteremtés kérdése. Jó lenne, ha őszintén beszélnénk egy ilyen v itában a parlamentben arról, hogy egy piacgazdaságban kinek a dolga a munkahelyteremtés. Az államszocializmusban lehetett ezt a kormánytól elvárni, mert ő volt a
