Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 2 (61. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - A szabálysértési jogsegélyről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HENDE CSABA (Fidesz):
1616 Tisztelt Ház! Az expozéban és a vezérszóno klatokban elhangzottak mindazon tudnivalók, amelyek a javaslat ismertetéséül szolgálnak, ezért jómagam csak néhány, általam fontosnak tartott kérdésre összpontosítanék. A szabálysértési jogsegély mindkét formájára, az eljárási jogsegélyre és a pénzbírságot kiszabó jogerős szabálysértési határozat végrehajtásának átvételére, illetve átadására egyaránt vonatkozik az a nagyon fontos szabály, amely szerint a magyar központi hatóságnak minden esetben mérlegelnie kell, hogy a jogsegély iránti megkeresés teljesíté se vagy előterjesztése vajon nem veszélyeztetie a Magyar Köztársaság biztonságát, vagy nem sértie a közrendjét. Amennyire a korábban elmondottak szerint fontos a jogsértésekkel szemben európai szintű összefogás, annyira lényeges az is, hogy sajátos magya r szempontjaink minden esetben érvényesülhessenek. Ezzel a rendkívül fontos rendelkezéssel hazánk csorbítatlan szuverenitása a nemzeti érdekekkel összhangban biztosíttatik. E körben különös súlya van és lehet az EU kibővítésének olyan államokkal, amelyek k özigazgatásáról, a határain belül élő és az anyaországi magyarsággal kapcsolatos, történelmileg folytonosnak mondható negatív attitűdjéről közel évszázados keserű tapasztalataink vannak. (18.10) A vonatkozó nemzetközi normák csak részlegesen határozzák meg azokat az értékhatárokat, amelyek a pénzbírságok végrehajtásának átvétele, illetve átadása kapcsán irányadóak. Bagatell összegű bírságok behajtásának, illetve behajtatásának lehetne az állampolgárokat jogkövetésre ösztönző, népnevelő hatása. Az ésszerűség , az államrezon figyelembevétele azonban megköveteli, hogy bizonyos opportunizmust tanúsítsanak az államok, adott esetben szemet is hunyjanak akkor, ha a leves többe kerülne, mint a hús. Egyfelől a jogsegélykérelem fogadásának, a pénzbírság behajtásának, m ásfelől pedig a jogsegélykérelem előterjesztésének jelentős költségei vannak, amelyek rendszerint lényegesen felülmúlják a hasonló ügyekben felmerülő, úgymond normál hazai költségeket. Ez könnyen belátható, elég, ha a központi hatóságok működtetésének és a fordításoknak a költségeire vagy éppen a posta- és telefonköltségekre gondolunk. Előfordulhatna az is ad absurdum, hogy a behajtott bírság még a költségeket sem fedezi. A schengeni végrehajtó bizottság vonatkozó határozata kötelez minket arra, hogy a más uniós országokban kiszabott, legalább 70 eurót elérő bírságokat, amennyiben ezt kérik tőlünk, behajtsuk idehaza. Itt tehát nincs mérlegelési lehetőségünk. Az helyes és természetes szabály egyébként, hogy az ilyen bírságok összege az eljáró magyar szervek k öltségvetésébe kerül. Abban azonban, hogy a nálunk kiszabott, de külországban behajtandó pénzbírságok tekintetében hol húzzuk meg az alsó határt a közösen megállapított 70 euró felett, szabad kezünk van. Helyes és indokolt, hogy itt a javaslat lényegesen m agasabban, 150 euróban határozza meg azt a pénzbírságot, amely már indokolttá teszi, hogy a magyar hatóságok a hazai központi hatóság közbejöttével az illetékes külföldi szervekhez forduljanak, és kérjék, hogy az elkövetőn hazájában hajtsák be a nálunk elk övetett szabálysértés miatt kiszabott pénzbírságot. Ez a mintegy 3940 ezer forint összeg már olyan magas, és a hatósági gyakorlatot figyelembe véve már olyan fokú és súlyú jogsértést feltételez, ahol egyensúlyba kerülnek a jogépség megóvásának és a magyar közigazgatás célszerű és költségtakarékos működésének szempontjai egyaránt. Azzal, hogy a törvény mellékletében nevesítve meghatározza azokat a cselekményeket, amelyek elkövetése esetén a külföldön történő behajtás egyáltalán felmerülhet, tovább hangsúlyo zza a külföldi szankcionálás magyar érdekeknek való alávetettségét. A harmadik kérdés, amire utalnék: nekünk, magyar törvényhozóknak különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az általunk képviselt magyar állampolgárok jogai és méltányos érdekei a nemze tközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban a lehető legteljesebben érvényesüljenek. Egy szempontot már felvillantottam e körben, amikor a szuverenitás oldaláról helyeseltem a biztonsági és közrendvédelmi mérlegelési lehetőségünket.
