Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 26 (59. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1327 egypárat muszáj elmondani, és némi összefüggést muszáj közösen megismerni, arra kérve a vitatkozókat is, hogy mondják meg, az állításaim közül melyik nem igaz. Mondjá k meg, hogy hol hibádzik az érvelés egészen pontosan, mert akkor okos vitát tudunk folytatni. Az Európai Unió tagállamai most nagyjából 500 milliárd köbméter gázt fogyasztanak. Ötszáz milliárd köbmétert! Minden mértékadó elemzés szerint 2020 környékén enné l 300 milliárddal többet, ez több mint 50 százaléka a mai 500 milliárdos fogyasztásnak, nagyjából tehát 800 milliárd köbméter gázt fognak fogyasztani. Ahhoz képest, hogy a világ egyik legnagyobb gázfogyasztói vagyunk, az Európai Unió tagországai - sőt vegy ük ide még Norvégiát is, merthogy ő azért e tekintetben gazdag - összesen a világ ismert gáztartalékának a 3,5 százalékával rendelkeznek. Tehát miközben nagyon sok gázt fogyasztunk, és meredeken emelkedik a gázfogyasztásunk, nagyjából a világ gázkészleténe k a 3,5 százaléka van. Kinek van sok gáztartaléka? Nagyjából négy nemzetnek, négy országnak. A legtöbb talán Oroszországnak, a világ ismert készleteinek mintegy 30 százaléka orosz kézben van, és abban a térségben, amit mi el tudunk érni, a második legnagyo bb gáztartalékkal rendelkező ország, olyan ország, amelyre stratégiai értelemben figyelni kell, Irán. Iránnak az orosz tartalékoknak nagyjából a fele áll rendelkezésére, egy picivel több mint 15 százaléka a világ ismert készleteinek. És még két ország van, Katar és Algéria. Talán jól tudják, hogy e négy ország között egyébként elindult egy együttműködés arra vonatkozóan, hogy a világpiacot milyen módon fogják befolyásolni. Nekik négyüknek messze több gáztartalékuk van, mint az ismert készletek kétharmada. E zt tudjuk egyszer. Oroszországon kívül - ami ma a magyar gázszállításokban a fő partner - abban a térségben, amit mi igazából el tudunk érni, Iránnak van még jelentős gáztartaléka - ahogy az előbb mondtam , Türkmenisztánnak és Azerbajdzsánnak. Nézzük meg, hogy mit tudunk erről a három országról, mert nyilván az a kérdés, hogy honnan lehet gázt hozni a jövőben. Ami Iránt illeti: Iránnak nagyon jelentős gáztartalékai vannak, az éves kitermelés nagyjából 90 milliárd köbméter. Ez elég tetemes, lássuk be. Hogy össze tudják hasonlítani: az orosz gázkitermelés 650 milliárd köbméter. De a 90 milliárd már nem elhanyagolható mennyiség. Ugyanakkor Irán nettó importőr. Bármilyen furcsa, Irán több gázt vásárol Türkmenisztántól, mint amennyi gázt elad Ankarának, olyannyi ra, hogy az elmúlt két télen Irán arra nem volt képes, hogy az Ankarával aláírt szerződés alapján a kötelező gázmennyiséget szállítsa, mert olyan hideg tél volt, hogy a gázkitermelés kellett önmagának. Arról már nem is beszélek, hogy éppen az elmúlt napokb an fogadta el a Biztonsági Tanács az Iránt sújtó, most már második fokozatú szankciót. Bár tudjuk, hogy ez az atomenergia felhasználásával van kapcsolatban, nyugodtan mondhatjuk, hogy itt rendkívül jelentős globális stratégiai bizonytalansággal állunk szem ben. Onnan is lehet ezt tudni, hogy olyan országok is megszavazták ezt a szankciót, mint Kína, DélAfrika vagy hát maga Oroszország is. Iránnal tehát nagyjából ez a gond. (13.20) Ami Türkmenisztánt illeti, Türkmenisztánnak egészen biztosan komoly gáztartal ékai vannak; nincsen megkutatva, senki nem tudja megmondani, hogy ez mennyi, de ha még tudnánk is, hogy mennyi, akkor jön a következő probléma: hogy hogyan lehet elszállítani Türkmenisztánból a gázt? Nagyjából két út van: az egyik Oroszországon keresztül v ezet, de akkor ugyanott vagyunk, hogy Oroszországnak van befolyása a szállításra; a másik út pedig Iránon keresztül vezet, akkor meg ott vagyunk, hogy a bizonytalan Iránon keresztül vezet az út. Van egy harmadik út, igazuk van, akiknek a szeme előtt ott va n a térkép: a Kaszpitenger alatt is át lehetne szállítani, de ezzel van egy harmadik probléma: a Kaszpitenger nemzetközi jogi helyzete a mai napig bizonytalan, ráadásul a kaukázusi országoknak, benne Oroszországnak - azon túl Oroszországnak - kellene ebb en erőfeszítéseket tenni, nem lehet látni, hogy mi lesz a vége. A harmadik ilyen ország Azerbajdzsán. Azerbajdzsán még a tavalyi évben is importált gázt Oroszországtól, ha jól emlékszem, 4 milliárd köbmétert; importált gázt. Az egyébként igaz, hogy jelentő s gázmezők vannak, az egyik éppen feltárás küszöbén; ez a bizonyos sakdeniz i gázmező, ami
