Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 20 (58. szám) - Egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
1272 Amivel én sokat foglalkoztam, és próbáltam a vitákban is tényleg valóban úgy részt venni 2003 óta, hogy a termelő, az elosztó és a szolgáltatás valódi szétválasztása hogyan fog tudni megvalósulni Magyarországon. És én úgy látom, hogy sajnos ezzel a törvén nyel nagyon meg vagyunk késve, és azt látom, amit Horváth János képviselőtársam is próbált feszegetni, csak nem tudom, kellőképpen odafigyeltünke, maga az elosztó és a szolgáltatás kérdése; hogy nem folyike majd újból valami kézenközön egy rendszer irán yítása alá vagy egy érdekcsoport alá. Mert sajnos ma ezt sem tudjuk pontosan. Nagyon jó lett volna, ha a képviselők a jelenlegi energiahelyzetről, annak a visszásságairól, a szétválasztás körülményeiről egy kis könyvet megkaptak volna adott esetben, amiből valóban lehet tájékozódni, hogy jelenleg ma Magyarországon mi a helyzet, mekkora importhányadra vagyunk rászorulva, milyen esélyei, lehetőségei vannak Magyarországnak, és adott esetben az elválasztással vagy a szétválasztással, amit 20042005ben a parlam entnek tulajdonképpen meg kellett volna alkotnia és hoznia, hogy valóban az állampolgár is tisztában legyen azzal, hogy a szétválasztásból adódóan milyen esélyei, lehetőségei vannak, és a lehetőségeit hogy tudja a saját családja vagy a közössége számára úg y hasznosítani, hogy az Európai Unió által is elvárt szétválasztás következményeképpen adott esetben a vásárlást olyan formában és folyamatban tudja eszközölni, amivel a saját háztartásának vagy közösségének az áramköltségeit tudja adott esetben mérsékelni . Tehát én ezeket hiányolom magának a törvénynek ezekből a részeiből. Van benne számos olyan fontos elem, lépés, amelyet mindenképpen meg kell hozni, mert enélkül előrelépni nem lehet. Ezt mondtam Podolák képviselőtársamnak is. Tehát vannak benne olyan ele mek, amelyeket tényleg valóban nem most, már rég meg kellett volna hozni, és meg kellett volna alkotni a törvényalkotásnak. Csak én úgy érzem, hogy a késés fázisában levő, adott esetben most a gyors döntéshozatalnak a következménye az lesz, hogy magát a kö ltséghatékonyságot itt az áfa és az illeték kérdésében én úgy látom, hogy nem vizsgáltuk meg kellőképpen, vagy legalábbis a kormány nem vizsgálta kellőképpen, hogy milyen folyamatból indult el ez az egész, ennek milyen költségkihatásai lesznek, és adott es etben ezeket a költségeket milyen egyéb, más úton lehetett volna úgy megtakarítani vagy adott esetben úgy áttestálni magára a szolgáltatóra vagy az elosztóra, vagy a termelőre, hogy a lakossági fogyasztás területét vagy annak a költséghányadát tulajdonképp en ne érintse. Egy ösztökélő rendszer is lehetett volna magának a szolgáltatást nyújtó gazdasági társaságnak, hogyha felvázolok egy olyan prioritást, amivel ha ő hozzájárul, fejleszt, vagy adott esetben ebben a szolgáltatásban a legkorszerűbbet kívánja nyú jtani vagy fogja nyújtani, úgy abban az esetben ilyen és ilyen megtakarítási hányaddal fog rendelkezni, vagy a kormányrendeletekbe olyan passzusokat emelek be, amivel nem azt mondom, hogy privilégiumot, de egy bizonyos garanciát teremtek az ő számára is, h ogy valóban a szolgáltatást úgy tudja elindítani, hogy a magyar állampolgár is hozzájuthasson azokhoz az eredményekhez, amelyeket az Európai Unió ezzel a szétválasztással tulajdonképpen az energia területén a lakosság és az állampolgárok számára kívánt meg fogalmazni. Nem a nagy gazdasági társaságok számára, hanem az állampolgárok irányába alkotta meg ezt az irányelvet az Európai Unió. De ugyanez van egyébként a mobiltelefon területén is, hogy ma már az Európai Unió ott tart, hogy kőkemény intézkedéseket fog életbe léptetni annak érdekében, hogy az állampolgárok járjanak jól és jobban a végén. Tehát én úgy érzem, hogy magával a törvénnyel késésben vagyunk, késésben voltunk ez idáig is, és tényleg sokkal körültekintőbben és talán a magyar parlamenti képviselők számára is sokkal szélesebb körű tájékoztatással kellett volna hozzájárulni ahhoz a döntéshozatalhoz, amihez adott esetben két hét vagy három hét múlva a végleges döntést a magyar parlament ebben a kérdésben meghozza. Szeretném mindenképpen, ha a következ ő időszakban a magyar energiastratégia területén nem az a belterjes, csak kormányzati elképzelések tömkelege lenne felsorolva, hanem valóban az ellenzék részéről biztosított szakmai szakpolitikusokkal vagy szakértőkkel együtt egy olyan átfogó stratégia
