Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 20 (58. szám) - Egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1270 cége vajon a ren dszerirányításban, amely az egész verseny szabályozásáért felel, szerezhete tulajdont? Lehete olyan rendszerirányító az országban, amelynek a tulajdonosa egyébként érdekelt a piaci verseny korlátozásában? Államtitkár úr, ezt el tudjae ön fogadni, el tud jae képzelni? Ha nem, akkor tudjae támogatni azt a módosító javaslatot, amelyet e tárgykörben benyújtottunk? Erre szeretném várni tisztelettel a válaszát. Köszönöm szépen. (14.00) ELNÖK (Harrach Péter) : Horváth Jánosnak adom meg a szót. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek azért, hogy megkésve kapcsolódtam be ebbe a vitába, mert a külügyi bizottságban és egy másik munkacsoportban éppen ezzel a témával foglalkoztunk, mégis mire ideértem, körülbelül egy órával ezelőtt, nem volt nehéz beleilleszkedni a dolgok menetébe, sínre kerülni. Nem is kívánok mindahhoz hozzászólni vagy tovább kvalifikálni, amit képviselőtársaim már eddig mondtak, és különösen ami a kormány részéről elhangzott, azonban fontosnak tartom, lényegesnek tartom, tisztelt Országgyűlés, hogy kerüljön bele a téma megvitatásába, megvilágításába egy olyan elem, ami hiányzik, az én számomra láthatóan hiányzik, majdnem szemet szúróan hiányzik. Nevezetesen arra gondolok, hogy az energiapiac, az energiaellátás, az energiatermelés, az energiaintézmények, bárhogy is állunk hozzá, bármilyen összefüggésben gondolkodunk róla, ez egy olyan gazdasági ág, ahol jelentős, nagyon jelentős újraelosztás történik. Hogy mit is jelent ez? Talán úgy kezdem ennek a megvilágítását, ha azzal kezdem a megjegyzésemet, amit Podolák képviselő úr mondott, de mások is, hogy az energiaárak és minden azért a világpiactól függ. És ez egy visszatérő téma, bármikor, bárki energiáról beszél, akkor előbbutóbb azt mondja, hogy igen, igen, ezt is meg azt is szeretnénk, de azért az a világpiactól függ. Tisztelt Országgyűlés! És országvilág, aki hallgat bennünket, figyel bennünket! Jó, hogyha tudomásul vesszük, hogy ugyan persze hogy van egy energiavilágpiac, és ott az árak nagyon is érzé kenyen meghatározódnak, azonban hogy azok a világpiaci árak, az energiahordozók árai hogyan jelennek meg egyes országok piacain, például Magyarországon, például a fogyasztói szektorban vagy pedig a manufakturing szektorban vagy másutt, hogy hogyan jelenik meg az a világpiaci energiaárváltozás, azt bizony úgy csinálunk, mintha nem tudnánk. Az energia fogyas ztói ára, illetve az az ár, amit kiszámláz a szolgáltató a fogyasztónak, néha olyan messze van a világpiaci ártól, mint Jeruz sálem Makótól, néha pedig olyan közel van, hogy teljesen egymás mellett van. Mondhatnánk példákat. Amikor az energia világpiaci ára, mondjuk, Alaszkában vagy AbuDzabiban, olyan közel van egymáshoz a termelői és a fogyasztói ár, és ezt ismerjük, tudjuk, it t is elmondhatnám, ha erre volna idő, hogy miért van az az alternatíva. De van ám olyan is, amikor az energia világpiaci ára, ahogy az megjelenik, mondjuk, a tankerekben, a nagy úszó hajókban, amelyek a tengeren viszik hetekig, hónapokig, aztán elérkezik T riesztbe vagy valahová, Mexikóba vagy New Orleansba, bárhová, akkor ott, ahol azt lecsapolják, finomítják, szállítják és eljut a fogyasztóhoz, abban jelentős árkülönbség keletkezik. Ez az árkülönbség néha a monopolista piaci struktúrának a következménye, d e még nagyobb, még jelentősebb mértékig az árkülönbség a kormányzatok árpolitikája. A kormányzatok, a kormányok szerte a világban különbözőképpen - mondjuk ki egyszerű szóval - megadóztatják. Hogy aztán azt milyen adónak nevezik, forgalmi vagy fogyasztási adónak, áfának, minden országban más, a lényeg az, hogy van egy különbség a között a világpiaci ár között, amit mondhatnánk, és általánosítva, hogy az olaj vagy gáz vagy elektromos áram, mondjuk úgy, hogy az energiahordozó, ahogy az a világpiacon mozog, és úgy, ahogy annak a felhasználója az árát megfizeti.
