Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 13 (48. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
121 tőke c sorbítása vagy a gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása elnevezésű tényállások. Ezek nagy részével a tartalmát és a részleteket tekintve is egyet tudunk érteni. (11.00) Mindenképpen támogatható a törvényjavaslat azon része is, amely a bűncs elekmények értékhatárait igazítja a jelenlegi életviszonyokhoz, ami mindenképpen szükséges, és nemcsak elvi szempontból, hanem az igazságszolgáltatás terheinek szempontjából is. Ezt se felejtsük el, igenis fontos szempont. Hét éve nem változtak az értékhat árokra vonatkozó szabályok. A vagyon elleni cselekmények esetén a bűncselekményi értékhatár 10 ezerről 20 ezer forintra emelkedik, de ne felejtsük el, hogy a nagyszámú és egyébként gyakran előforduló minősítő körülmények megvalósulása esetén a szabálysérté si értékhatáron belül is bűncselekménynek minősülnek e magatartások. Nagyon gyakran el szoktam mondani, és ennek kapcsán ezt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy szoktuk vizsgálni azt, hogy vajon a büntetőjog hatékonysága hogyan is néz ki, mondjuk, hazánk ban, és hogy néz ki más országokban, esetleg szerencsésebb országokban, ahol talán kicsivel jobban működik a büntetőjog. Én azt hiszem, nagyon érdemes megfontolni azokat a skandináv tapasztalatokat, amelyekről egyszer nagyon érdekes képet kaphattam egy kon ferencia keretén belül. Ott mindenki részéről az hangzott el, hogy a korábbi skandináv tapasztalatokból kiindulva, ahol egyébként a hetvenes években viszonylag magasabb volt a bűnözés, mint jelenleg, de az elhatározás alapján arra helyezték a hangsúlyt a b űnüldözés terén, hogy gyorsan és hatékonyan kell az eljárásokat lefolytatni, azaz az elkövető biztos lehessen abban, hogy ha komolyabb súlyú bűncselekményt követ el, akkor elkerülhetetlen lesz a felelősségre vonása, és az viszonylag rövid időn belül meg fo g történni. Az a harmadik körülmény, amely oly egyértelműen adódik az emberben, hogy súlyos legyen a büntetés, messze nem bír akkora visszatartó erővel, mint az előző két szempont. Tehát teljesen egyértelmű, hogy nekünk arra kell helyeznünk a hangsúlyt, ho gy ezek az eljárások elkerülhetetlenül lefolyjanak, és gyorsan történjenek meg, főleg nyilvánvalóan a nagyobb súlyú cselekmények tekintetében. Ilyen értelemben ennek az értékhatárnak a megváltoztatása praktikus szempontból, figyelembe véve az életkörülmény eik változásait az elmúlt hétnyolc évben, úgy gondolom, hogy indokoltak, véleményem szerint ebbe értelmetlen lenne belekötni. Nem ez a fontos kérdés, hanem mások, talán az imént említettek inkább fontosak. Beszéltem már a nemzetközi elvárásokról, az Európ ai Unióval kapcsolatos követelményekről. Ugyanilyen fontos azonban természetesen az alkotmánybírósági döntések, az ombudsmani jelentések figyelembevétele és a joggyakorlat során felmerült problémák orvoslása. Elhangzott a büntetőeljárási törvény kapcsán né hány kritikai észrevétel. Ezekhez szeretnék részben kapcsolódni. Államtitkár úr említette, hogy alapvetően technikai jellegű változtatásokról van szó. Nos, az egyiket nem érzem semmiképpen sem annak, talán nem mindegyikre gondolta ezt az összefoglaló jelző t, mert a büntetőeljárási törvény 470. § (1) bekezdését érintő azon változtatást, amely a katonai büntetőeljárás hatálya alá rendeli a Magyar Honvédség tényleges állományú tagjai által elkövetett bármely bűncselekményt, én eltúlzottnak tartom. De erre vona tkozóan is elhangzott már szinte mindenki részéről, hogy ezt nem tartja helyesnek, sőt az államtitkár úr, megelőzvén ezen észrevételeket, maga is jelezte, hogy látván a frakciók egyöntetű véleményét, az ezzel szembeni ellenállást, talán a tárca maga is mód osítani fogja ezt a javaslatot. Én ezt indokoltnak tartanám. A civilesítést ezen a területen egyébként is fontos szempontnak tartjuk, sokkal inkább ellenkező irányú folyamatot látnánk szívesebben, mint azt, hogy az ilyen jellegű eljárások számát növeljük, azaz egyre több ilyen cselekmény tartozzon a katonai büntetőeljárás hatálya alá. Nagyon helyesnek és jó dolognak gondolom a közérdekű munka hatékonyabbá tételét célzó módosítást. Szinte mindenkit irritál az, hogy egyébként fontos nevelési célzatot is betöl tő intézményre vonatkozóan ma nem igazán működnek jól és hatékonyan a szabályok. Ha ezen a téren sikerül pozitív változásokat elérni, akkor ezt is örömteli dolognak tudjuk minősíteni.
