Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 12 (47. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
12 Csak olyan mértékben élhetünk a mának, hogy maradjon erő befektetni a holnapba. Ez bizony - kár le nne tagadni - hangsúlyváltást igényelt, és ezt fenn kell tartani a jövőben is. Rövid távon azért spórolunk tehát, hogy egyensúly legyen, utána pedig azért, hogy több maradjon befektetni a holnapba. Magyarország a Magyar Nemzeti Bank elemzése szerint az utó bbi hathét évben lendületét vesztette. Észtország mára megelőzött bennünket, és ha nem vigyázunk, ha nem kapcsolunk nagyobb tempóra, bizony lehagyhat bennünket Szlovákia is. Mi meg, hölgyeim és uraim, ezzel egy időben egymással vitatkozunk. Beszéljünk hát világosan! A kiigazítás kényszer volt, kényszer, mert tartósan nem élhetünk pénzügyi vagy költségvetési egyensúly nélkül, csakúgy, mint egyetlen háztartás, csakúgy, mint egyetlen vállalkozás, csakúgy, mint egyetlen iskola sem. A reformokkal azonban ez nin cs így. A reformok e tekintetben - és csak e tekintetben - akár halogathatók is lennének, miképpen halogatja a fölkészülést a diák, aki mindig talál magának mentséget, miközben kerüli a kemény edzéseket az a sportoló, aki tán szeretne győzni, de nincs kell ő elszántsága és ereje az ehhez szükséges erőfeszítésre. Pusztán az a kérdés, hogy mi, magyarok sikeresek akarunke lenni, és vane hozzá kellő elszántságunk, hogy ennek érdekében változtassunk, és miként az éjszaka is fennmaradó tanuló, miként a szokásos edzésére még egy lapáttal rátévő sportoló, tudjuk, hogy ez persze erőfeszítéssel jár, hogy ez ma bizony helyenként kényelmetlen, de tudjuk, hogy hova vezet az út. Az elmúlt hetek és hónapok sokfajta politikai vitától, ha úgy tetszik, botránytól voltak hang osak. (13.30) De - és ezt mondom nem csak politikustársaimnak és a teljes magyar nyilvánosságnak - az igazi botrányról alig esett szó. Mert, tudják, az igazi botrány az, hogy nemzetközi felmérések szerint a mai 40 évesek mintegy 75 százalékának rossz az ír ottszövegértése. Az igazi botrány az, hogy az Európai Unióban az utolsók között kullogunk az idegennyelvtudásban; nálunk rosszabb eredményt talán csak az angolok érnek el, de van nekik egy szerencséjük: az ő nyelvüket viszonylag sokan beszélik. Az igazi botrány az, hogy ma Magyarországon a felnőtteknek csak fele vagy harmada vesz részt továbbképzésben és átképzésben, fele vagy harmada, mint Európa többi országában. Mi mintha nem éreznénk, hogy sikeresnek lenni személyesen, és sikeresnek lenni a nemzetnek csak erőfeszítéssel és befektetéssel lehet. Ha van botrány, akkor az a botrány, hogy minden ötödik gyermek úgy hagyja el az iskolapadot, hogy nincsen szakképzettsége, ez közel 20 ezer ember minden évben. Ők lesznek a holnap szegényei, ők lesznek a holnap k iszolgáltatottjai, őértük fog majd fájni a szívünk és a lelkünk pár tíz év múlva, mert most hagytuk, hogy elhagyják az iskolát anélkül, hogy szert tettek volna arra a képességre és tudásra, ami kell nekik. Ha van botrány, hölgyeim és uraim, akkor az a botr ány, hogy a magyar felnőtt lakosság legfeljebb csak nyolc általános iskolát elvégzett, hihetetlen nagy számú, mintegy 30 százalékot kitevő részének aligalig van munkája, és közülük csak talán minden harmadik van elhelyezkedve, mert nem foglalkoztathatóak, mert nem tudnak annyit, mert már hiányoznak azok a képességeik, amelyek ma szükségesek. Ha van botrány, akkor az, hogy a szakképzetlen férfiak 16 évvel kevesebbet élnek, mint diplomás társaik, és mi arról beszélünk, hogy közös a nemzet, és közös a haza, d e ezek szerint véglegesen elválnak sorsok attól függően, hogy ki életének első húsz évében hova jut, hogy lesze szakmája, hogy lesze diplomája. Az igazi botrány az, hogy 700800 ezerre tehető azoknak a száma, akik valóságos jövedelmüknél kisebb bérre van nak bejelentve, és ezen kisebb bér után fizetve a tbt olyan alacsony nyugdíjuk lesz majd pár év múlva, ami nem lesz elegendő a megélhetésükhöz.
