Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 12 (47. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
13 Ha van botrány, akkor az, hogy ma minden harmadik nyugdíjas rokkantnyugdíjas, és ez utóbbiak közül minden másod ik még aktív korban van, akár dolgozhatna is, akár a munka adhatna értelmet életének. És igen, ha van botrány, akkor az, hogy Európában az egyik legutolsók vagyunk abban, hogy a vállalatok - nem az állam, a vállalatok - mennyit költenek kutatásra é s fejlesztésre, a holnap sikerére, más vállalatok pedig ezzel egy időben például az építőiparban vagy a biztosítási szektorban bennünket, adófizetőket, vásárlókat százmilliókkal vagy milliárdokkal megkárosító kartellmegállapodásokat kötnek. Igen, hölgyeim és uraim, ez az igazi botrány, és ezekről a botrányokról Magyarországon a kelleténél kevesebbet tudunk, kevesebbet beszélünk, és úgy tűnik, hogy az elmúlt igenigen sok évben kevesebbet tettünk, mint tehettünk volna. Ezek évtizedes problémák. Nem mondom az t, hogy a korábbi kormányok soha semmit nem tettek ennek érdekében - nem mondom. Az előző kormányzati ciklusban mi magunk is elsősorban a száz lépés programjának keretén belül sok mindent tettünk például a szakképzés megújításáért, a nyugdíjrendszer átalak ításáért, de nem eleget. Most szocialistákon és liberálisokon a sor, hogy ne engedjék meg, hogy ne ezekről a botrányokról szóljon a politika, mert ezekből a botrányokból majd származik egy nemzeti felelősség, a cselekvés felelőssége. Ha sikeresek akarunk l enni, akkor ezekkel kell foglalkozzunk. Az ország szempontjából alig van annál fontosabb, mint hogy nyitott, nem pártoskodó, széles szakmai kört bevonó tárgyalások kezdődjenek arról, hogy hogyan lehetünk úrrá ezeken a kérdéseken, mert itt dől el, hogy fel foge emelkedni Magyarország, itt dől el, hogy hogyan fognak majd ránézni a ma politikusaira; olyanokrae, akik megváltoztatták Magyarország sorsát és jövőjét, vagy olyanokra, mint akiknek semmi más nem volt fontosabb, mint vívni lehetetlen és sehova nem v ezető vitájukat, és odakerülni az újságok címlapjára, hogy róluk szóljon a nyilvánosság szinte bármint megtéve azért. De a legsúlyosabb következmény, hölgyeim és uraim, be kell önöknek valljam, nem a rosszkedv és nem a sokakat letaglózó csalódottság. A leg súlyosabb következmény, hogy az ország a valóságos nemzeti kérdésekkel, ezekkel a kérdésekkel nem tud eleget foglalkozni. Én pedig azt mondom, ha valamiért érdemes politikusnak lenni, ha valamiért érdemes elszegődni a köz szolgálatába, akkor ezért. Azt kív ánom, hogy szocialisták és liberálisok kormánya majd akként legyen megismert a történelemben, hogy ezek a férfiak és ezek az asszonyok tudták, hogy mit jelent a hazafias cselekedet, ezek tudták, hogy nem a beszéd, hanem az ezekben a kérdésekben való tett a z, ami fölemelheti az országot. (Taps a kormánypártok soraiban.) Az elmúlt hetekben vagy talán az elmúlt héten három nyitott szakmai, ha úgy tetszik, nemzeti kerekasztal szerveződött a nyugdíjrendszer, a közoktatás reformjáról, arról a kérdésről tárgyalva és eszmét cserélve reményeink szerint, végeredményben majd okos ajánlásokat a kormánynak megfogalmazva, hogy miként tehető versenyképesebbé a magyar gazdaság. Igen, ezek a nagy kérdések. A kormány ezekre a kérdésekre kíván koncentrálni, és nem fogja magát hagyni eltántorítani attól, hogy politizálásának középpontjában ezek a kérdések legyenek. Arról szól a kormánypolitika, hogy hogyan tehető sikeresebbé Magyarország, és hogyan tehető könnyebbé a hétköznapi élet. Teljes felsorolást most nem adhatok önöknek, hogy melyek is ezek a kérdések, az ezt tartalmazó munkaprogramunkat ezen a héten nyilvánosságra hozzuk. De hadd említsek egykét fontos ügyet, amely a kormány ez évi munkaprogramjában szerepel! Annak érdekében, hogy felsőoktatási intézményeink, egyetemeink Európa legjobbjai közé kerülhessenek be, hogy az ott megszerzett tudás olyan legyen, hogy a mi hallgatóink semmivel ne maradjanak le azoktól, akik Lyonban vagy éppen Bolognában végeztek, ezért nyugodt és széles párbeszédben zajlik a felsősoktatás minőségi megújítása. Fontos év lesz az idei. Annak érdekében, hogy újra vonzó, kiszámítható és perspektívát nyújtó legyen a katonai pálya, a Magyar Honvédség pedig a NATO részeként védhesse nemcsak a magyar
