Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 12 (55. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - Egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
1006 Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, de bólogat államtitkár úr, így már nem is kérdezem, hanem megadom a szót az államtitkár úrnak. Öné a szó, parancsoljon! CSIZMÁR GÁ BOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy az általános vita végén volt lehetőségem reagálni az általános vita során elhangzottakra, ezért most r övidebb lehetek az összefoglalóban. (19.40) Először is kötelességemnek tartom tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmúlt hét péntekén az Országos Érdekegyeztető Tanácsban tovább folyt az egyeztetés a törvényjavaslatról. Az egyeztetés eredményeké nt a kormány néhány módosító javaslatot a mai bizottsági ülésen támogatott. Tematikájában öt ügyről van szó. Az első a szabadságkiadás különleges okának pontos definíciója. Itt azokat az észrevételeket, amelyek elsősorban szakszervezeti oldalról vetődtek f öl - nevezetesen, hogy pontosítsuk, szigorítsuk tovább a különleges okot, ami alapján a szabadság egynegyede átvihető a következő esztendőre , méltányolta a kormány, amikor ilyen tartalmú módosító indítványt fogadott be. Itt szeretnék kitérni ennek kapcsá n Bernáth Ildikó képviselő asszony javaslatára, hozzászólására. Azt gondolom, abban talán egyetértés van, hogy a fő szabály az, hogy abban az évben, amikor jár a szabadság, akkor ki kell adni. Ebben egyébként az Országos Érdekegyeztető Tanácsban is egyetér tés volt. Amiben eltérnek a nézetek, hogy mi az az ok, ami miatt lehetséges egyáltalán a következő esztendőre való átvitel. Ebben talán most precízebb lesz már a törvény szövege. A másik, hogy mennyi ideig szólhat ez a dolog. Ebben a munkáltatók és a munka vállalók eltérő állásponton voltak. Mi fölajánlottuk, hogy ha a kettejük között egyezség születik az OÉTben, akkor a kormány ezt elfogadja, befogadja, de nem született ilyen megállapodás, ezért maradtunk a tulajdonképpen kompromisszumos ponton, ez a márci us 31. Volt még egy további vitatott ügy, hogy kollektív szerződéssel ez az időszak június 30áig kitolhatóe vagy sem. Ebben a kérdésben sem született egyezség, mi fenntartottuk ezt a lehetőséget. Ami miatt közbe is szóltam egy pillanatra - elnézést is ké rek érte , az az, hogy ha egy törvénytelen szituációból indulunk ki, és arra készülünk szabályt alkotni, akkor nagyonnagyon elcsúszhatunk a törvényesség talajáról. Ugyanis az a gyakorlat, amit a képviselő asszony említett, nem mondom, hogy nem fordul elő - sajnos tényleg előfordul , de ez egy törvénytelen gyakorlat. A szabadságnyilvántartás meghamisítása okirathamisítás, tehát nem gondolom, hogy arra kellene nekünk szabályozást alkotni, hogy mert van egy törvénytelen gyakorlat ittottamott, akkor ezt próbáljuk legalizálni. Ezt biztos nem lehet csinálni, ez nem járható út. De a felvetésnek az a része, amely lényegében a szabadság elévülhetetlenségét jelenti - mert a javaslatban van egy ilyen elem is; úgy olvastam ki legalábbis, meg amit elmondott a képv iselő asszony, azt így értelmeztem , az viszont nagyon jogos követelés, és éppen az országos érdekegyeztető tanácsi vita alapján támogatunk egy olyan módosító indítványt, amely arról szól, hogy a szabadság a munkaviszony fennállásáig nem évül el. Ez egyéb ként benne van a munka törvénykönyvében közvetett módon, de ezzel, hogy ilyen egyértelművé válik, azt gondolom, az alkalmazást is segíti. A kifizethetőségről az általános vitában is említettem, hogy alkotmányos jogot pénzre váltani megítélésünk szerint nag yon helytelen dolog lenne. Jár, természetben jár a szabadság, alkotmányos jogot pénzzel megváltani megítélésünk szerint nem lenne helyes. Annyit még változtattunk - közös szándékkal, hozzáteszem, az OÉT munkavállalói és munkáltatói oldalának egyetértésével , hogy egy ilyen módosító indítványt is támogatunk, amely az idei esztendőt átmeneti évnek tekintve nemcsak június 30áig, hanem szeptember 30áig teszi
