Országgyűlési napló - 2006. évi téli rendkívüli ülésszak
2006. december 18 (45. szám) - A téli rendkívüli ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
12 legfőbb terepe egyébként éppen maga az egészségügy. Ma azt látjuk, hogy ha Magyarországon valaki egy infarktus után olyan kórházba kerül, ahol évente több mint ezer ilyen terápiát alkalmaznak, ott kétszerháromszor nagyobb annak az esélye, hogy valaki megmenekül a harminc napon belüli elhalálozástól, mintha olyan kórházba menne, ahol csak kétháromszáz ilyen esettel találkoznak. Nem aze a legfontosabbak egy ike, hogy Magyarországon, úgy, mint a világban, megteremtsük a legkorszerűbb, nem egyszerűen európai, hanem világszínvonalú egészségügyi szolgáltatókat, hogy nem igaz, hogy százhetven kórházban előállítható a tapasztalatoknak, a tudásnak az a sűrűsége, ame ly nélkül nincsen nagy biztonsággal gyógyítás? Hogy muszáj azt mondani az embereknek, hogy ha az a választás, hogy húsz kilométerre utazol, de kétszerháromszor nagyobb az esélye, hogy sajnos nem tudsz meggyógyulni, vagy ötven kilométerre utazol, de meg fo gsz gyógyulni igen nagy eséllyel, hát merjük kimondani, hogy akkor ötven kilométerre kell utazni. Pontosan tudjuk, hogy Budapest II. kerületében, a Rózsadombon az egy főre jutó gyógyításmegelőzésre használt közforrásoknak a mennyisége kétszeresen meghalad ja, mondjuk, a szabolcsi kisfalvak világában élők gyógyulására fordított pénzeket. Miért van ez? Mert iszonytató igazságtalanságok azok, amelyek terhelik ezt a rendszert. Egy múlt hét végi hetilapban olvashatják, hogy a magyar felsőoktatásban az államilag finanszírozott képzésben döntően a jobb státusú, a jobb életkörülmények között élő családok gyermekei vannak ott többségben, és éppen azok a gyerekek kerülnek be az úgynevezett fizetős iskolákba, akiknek a családjai egyébként is nehezebben élnek. A reformo k arról szólnak, hogy hogyan lehet magas minőséget nyújtani egy olyan világban, ahol Magyarország nem bezárt körülmények között él, hogyan lehet az egyenlő hozzáférés igazságos esélyeit, lehetőségét megteremteni nagyon sokaknak, de kétségtelen, arról is sz ól, hogy hogyan tudjuk ezt hosszú távon pénzügyileg fenntartani. (13.20) Itt van mind a három. Aki csak az egyikről beszél, és annyit tud elmondani Magyarországon az embereknek, hogy az egész pénzbehajtás, az félrevezeti az embereket, az nem mond igazat, a z nem érti, hogy mindaz, amivel Magyarország találkozik, az az alkalmazkodásnak egy olyanfajta kényszere, amelytől meg lehet próbálni elbújni megint még tizenegynéhány évig, vagy fel lehet venni a kesztyűt. Ha azt mondják, hogy miniszterelnök úr, akkor pe rsze el kellett volna mondani ezt sokkal pontosabban az elején, ebben, azt gondolom - most, fél év tapasztalattal a hátunk mögött , hogy igazuk van. Igazuk van, mert ma azt látjuk, hogy miközben a kormány tagjaiban, a kormány mögött álló szakértők sokaság ában egy világos menetrend rakódik össze, hogyan és merre kell mennünk, eközben nem lehet nem észrevenni, hogy túlságosan sokan mondják azt, hogy ők nem értik az egymásba fonódó lépések végcélját és sokaságát, hogy ne gondoljunk arra, hogy akkor minden biz onnyal itt nekünk kell sokkal világosabban beszélni, nekünk kell a terveinket sokkal pontosabban bemutatni, nekünk kell jobban megmutatni, hogy mi a végcélja az egésznek, hogy mindaz a befektetés, amely helyenként erőfeszítés, az mi végre van. Ha az embere k csak azt érzik, hogy ez sok hűhó semmiért, sőt a végén még rosszabb lesz, mint annak előtte, hát persze, akkor minden bizonnyal mi nem tesszük jól a dolgunkat. Nem magyarázkodásképpen mondom, inkább csak megjegyzem: persze Antall József első kormányától számítva egyetlenegy kormány Magyarországon ilyen mélyen a hétköznapi viszonyokat átalakító reformok sorozatának demokratikus körülmények között nem állt neki. És hogy hogyan kell demokratikus körülmények között reformokat csinálni, és mi várható el ettől, ezt politikusok is csak közepesen vagy még annyira sem tanulták meg, de nem tanulta meg Magyarországon lényegében szinte senki. Nagyon sokfajta elvárás van ezekkel a demokratikus reformfolyamatokkal kapcsolatban. Legyen zárt és világos a vége, de legyen n yitott, szabad társadalmi párbeszéd; nehogy felpuhuljon a vita sorozatában, de legyen kellő engedmény - csak példákat mondok. Nem tanultuk
