Országgyűlési napló - 2006. évi téli rendkívüli ülésszak
2006. december 18 (45. szám) - A téli rendkívüli ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
13 meg, hogyan kell folyamatosan, változások sokaságával átalakítani az országot, mert mindig volt nagy reformnekibuzdu lás, aztán hosszú időre megállás - és sokszor nem változott semmi, ez is igaz. Az országban legalábbis sok a szkepszis, hogy megérie ezt csinálni. Én meg azt mondom, hogy az egyetlen, amit lehet csinálni. Nem véletlen, hogy Portugáliától Svédországig, Ola szországtól Franciaországig, NagyBritanniától Hollandiáig egész Európa arról szól, hogy muszáj változni, muszáj ezt végigbeszélnünk az emberekkel. Nincs kétségem afelől, hogy amit csinálunk - a reformok lényegét tekintve , abban a kormánynak igaza van, a z a nemzet felemelkedését szolgálja, azt szolgálja, hogy erősebb legyen ez az ország, nem egyszerűen a gazdasága, erősebbek a családok, a közösségek. Azt sem tagadom, hogy ez az elején nagyon sok esetben a reméltnél, a szándékoltnál bonyolultabban megy. Va n egy sor tapasztalata ennek a félévnek, olyan is, amelyből a kormánynak kell levonni a konzekvenciákat, olyan is, amelyből nekem. Úgy látom, hogy kétfajta vita van, van egy vita, amely a kormányról szól, és van egy vita, amely az országról szól. Én termés zetesen inkább az utóbbit pártolom. A kormányról szóló vitát pedig, azt gondolom, meg kell hagyni azoknak, akik ezt fontosabbnak tartják, mint hogy az ország szóló vitát folytassuk. Arra fogok törekedni - a kormány valamennyi tagjával együtt , hogy akkor, amikor a következő évekről beszélünk, és annak a programját bemutatjuk a következő év elején, akkor ez a program nyitottabb legyen, és pontosabban mutassa be az egymást követő lépéseket a maguk összefüggésében is. Nem változott abban a véleményem, hogy re formokat felülről csak diktálni nem lehet, hogy el kellett indítani a reformokat, helyenként talán több konfliktust is vállalva, mint amit bármelyikőnk szeretne. Baloldali politikusként meg nyilvánvalóan azt gondoljuk, hogy ezek mögött széles összefogás ke ll hogy legyen. Ezt nem vitatom, azt gondolom, hogy el kellett indítani. De muszáj változtatni a dolgok folyásán, és ezt értem. Befejezésül hadd térjek oda vissza, amit tíz perccel ezelőtt mondtam: köszönöm Magyarországnak, hogy ebben az útban nem hátrált meg. Köszönöm, hogy értette, és időnként nehézségekkel, de támogatta, hogy mehessünk előre nyugodtan és nyugalomban. Köszönöm Magyarország, értem az üzenetét, így tesszük. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszö nöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A frakcióvezetőknek 55 perces időkeretben van lehetőségük felszólalásra. Elsőként megadom a szót Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszonynak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bámulattal nézzük miniszterelnök úrnak a hitét, ezt a lendületes előadást. Egy mondatot szeretnék önnek idézni 2005 nyaráról: “A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya, legőszintéb b becsületszavamra mondom.” Nos, ugyanezt elmondani, ennek 180 fokos ellenkezőjét ugyanakkora hittel, bizony bámulatos eredmény, miniszterelnök úr. A lassan magunk mögött hagyott 2006os é vre visszatekintve is elmondhatjuk, hogy politikatörténeti szempontból talán a legeseménydúsabb évünk volt a rendszerváltozás óta, nemcsak eseménydús volt, hanem a legtöbb ellentmondást és a legtöbb feszültséget is felszínre hozta ez az év. Ez lehet, hogy a bulvársajtó mindennapjaiban némi izgalmat jelentett, a felelősen gondolkodó emberek nagy többsége azonban felsóhajt, és azt mondja: soha többé még egy ilyen évet, miniszterelnök úr! Mert a felszín fecsegett Házon belül és Házon kívül, a mozgalmasság kime rült a bombasztikus ígéretekkel - a száz lépés programtól kezdve még néhányat hallhattunk , a vádaskodásokban, magyarázkodásokban, körmönfont, lejárató kampányokban, volt hétvégi lázongás, egyszóval volt minden olyan esemény, amelyet egy banánköztársaság kívánhat csak magának. És
