Országgyűlési napló - 2006. évi téli rendkívüli ülésszak
2006. december 18 (45. szám) - A téli rendkívüli ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
11 nyugodtabban é lni, és mindezt csak tetézte a magyar politika bal- és jobboldalának talán a korábbit is meghaladó ádáz vetélkedése ott a 2000es évek elején. Szociális értelemben Magyarország szerette mindazt, ami 2002 és 2006 között történt, és ne akarjuk, hogy az ember eknek legyen emiatt lelkiismeretfurdalása, mert nekik nem kell hogy legyen. Hogy magasabb lett a jövedelmük, magasabb lett a nyugdíjuk, hogy picikét könnyebb volt a hétköznap, azt gondolom, hogy nagyonnagyon ráfért az emberekre. Szociálisan ez szükséges volt - hogy ésszerű volte és kellő felelősséggel alátámasztott a másik oldalon, hát a legkevesebb, hogy azt mondhatjuk, hogy ez vita tárgya. Szóval, a népszerű és az ésszerű összeegyeztetésével komoly gondok voltak itt az elmúlt időszakban. Természetesen, ha valami kibírja a vitát, akkor elsősorban ez, hogy mikor és hogyan tudtunk magunkon erőt venni, és azt mondani, hogy Magyarország, újra kell ezt gondolni. Amikor pedig már tudtuk, hogy újra kell gondolni, volte hozzá kellő erőnk - ad absurdum magának a miniszterelnöknek - azt mondani, hogy a színpadon és a filmen úgy a jó, hogyha a dráma vége a katarzis, a politikában ellentétes a helyzet: hogyha nem akarjuk, hogy dráma legyen a vége, akkor előre kell a katarzis hangulatát, szituációját megteremteni, az t mondani, hogy Magyarország, eljött a pillanat, hogy váltani kell ezért, ezért és ezért. És mert talán mi magunk vagy én magam megpróbáltam megspórolni ezt a katarzist, jöttek mások, akik pedig úgy gondolták, hogy nem is egyszerűen drámát, tragédiát ajánl anak az országnak. Az ország olyasmikkel nézett szembe az elmúlt fél évben, amit negyvenötven éve nem tapasztalt: elég messze elment, úgy mondanám, hogy belenézett a szakadékba, és azt mondta, hogy abból nem kér. Ha választani kell, akkor bármennyire is n ehéz és helyenként konfliktusos az a politika, amit ez a kormány ajánl, ennek a politikának, amelyben mégiscsak a törvényesség és a rend a meghatározó elem, és az emelkedés ígérete ott van benne realitásként, akkor inkább ezt akarja, mint azt, amit rivális ai ajánlanak. Muszáj megköszönnöm Magyarországnak, hogy bár nagy volt a csábítás, de azt mondta, hogy nem, nyugalomban akar élni, gyarapodni akar, és ugyan küzdött már sokat ez az ország, és nemegyszer fáradt volt, de meg fog küzdeni most is a nyugalmáért, a törvényességért, a gyarapodásért. Köszönöm Magyarországnak, mert nem engedte, hogy elrontsák és elvegyék mindazt, amiért sokat küzdött, köszönöm Magyarországnak, mert helyén volt az esze és a szíve is. Nem egyszerűen kormánypártok és ellenzék közül vála sztott, hanem választott a sehova nem vezető nemzeti radikalizmus és a nemzeti progresszió között, és azt mondta, hogy az utóbbit választja. Ezért a legkevesebb, amit tehetünk, hogy azt mondjuk, értjük, hogy ebből milyen felelősség az, ami ránk száll és be nnünket terhel, ezzel a felelősséggel fogjuk a következő időszak kormányzását és kormányzati teendőit végezni. Ha pedig egyébként azt mondjuk, hogy a változások világa jött el, akkor neki kellett állni: az elmúlt öt hónap mély és átfogó változások sorozatá t jelentette. Nem egyszerűen arról szólok, hogy mi történt az egészségügyben, mi történt a közszolgáltatások világában vagy a közszolgálatban, mi történt a felsőoktatásban, a szociális és munkaügyi ellátás területén például, hanem leginkább arról beszélek, hogy elindult egy hosszú folyamat, amely nem fél- vagy egyéves lesz, az a folyamat, ami, azt gondolom, hogy Magyarországot erős, felelős polgári demokráciává fogja tenni, felelős polgárok felelős demokráciájává, ahol újra a teljesítmény és a siker lesz az alapja az egyéni és a közösségi boldogulásnak. Van vita közöttünk természetesen, hallom és értem én, hogy mindaz, ami itt van, az nem reform, hanem - hogy szokták mondani ellenzéki kollégáink? - pénzbehajtás. Természetesen azt gondolom erről, hogy ez ugya nazon leegyszerűsítő megjegyzések közé tartozik, amelyek részben felelősek azért, hogy az országban elveszett az okos párbeszéd és vita. Nézzék, csak egykét példát hadd mondjak! Olyan technológiákkal találkozunk ma az egészségügy területén, amely technoló giákról fogalmunk sem volt húszharminc éve. Ma a tudományos, műszaki újításoknak, az innovációnak a
