Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 30 (26. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
911 Hölgyeim és uraim, ez igazi szocialista örökség! Mert ápr ilis 4én is jött a dicsőséges szovjet, és utána a kohászat hülye százalékaival meg egyebekkel kellett ünnepelni - már akiben ilyen hajlandóság volt - az ünnepet. Ugye, milyen ragály tud elterjedni valamely rossz gyakorlatból? Ugyanaz, ugyanaz történik ma, mint ami egykoron! Én úgy hiszem, hogy vagy kinőjük mindezt, vagy nagyon komolytalanná válunk. Van egy másik probléma - tudom, mindig hadarni kell , ami a jogértelmezésünk bravúrja volt az elmúlt években. Nem liberális jogértelmezésről van szó, hanem az anarchizmusnak egy enervált változatáról itt nálunk. A jogállamiságról én ennyit soha nem hallottam! Ismeri valaki igazán a cselekvési lehetőségeket a jelenleg hatályos és érvényes gyülekezési törvény alapján? Elhiszi azt valaki, aki némi közjogi vénával r endelkezik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) , hogy nem lehetett volna megelőzni bizonyos dolgokat a jelenlegi gyülekezési törvény alapján? Tisztelettel javaslom az újragondolását még annak a bizottságnak is. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak adom meg a szót a kormány részéről. Miniszterelnök úr! (Zaj az MSZP padsoraiból.) GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Hölgyeim és Urai m! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én a legfontosabbnak azt gondolom, hogy újra van nyugodt szó a Házban; hogy a hozzászólásai sokadik alkalommal arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a napi vetélkedés mögött felsejlik egy másik Magyarország igénye - azt gondol om, hogy nagyon sokakban , egy olyan Magyarországé, amely nemcsak “vagy”okban gondolkodik; amely messzebb és mélyebbre lát, mint annak a megtudakolása, hogy a vitatkozó politikai felek közül kit támogat egyik vagy másik; hogy vannake még olyan közös tör téneteink, amelyek fontosabbak annál, mint hogy ki az egyik vagy ki a másik párt támogatója. (14.40) Az én tapasztalataim talán nem elegendőek ahhoz, hogy kritikai éllel megjegyzéseket fűzzek azokhoz az emlékekhez, amelyeket itt megoszt velünk, bár muszáj legalább egy mondatot mondanom arról, hogy függetlenül attól, mit gondolok, hogy jelenlegi ünnepeink félresiklásában mekkora szerepet játszik az 1990et megelőző negyven év, hajlok azért arra, miniszterelnök úr, hogy valamennyi ünnepben valamennyi kor és v alamennyi gondolat a saját maga legitimációját, igazát, saját képének újraformálását keresi. Ezzel önmagában nem lenne baj. Itt a mérték a kérdés. Az a mérték, hogy mindeközben ezt kizárólagosan, kisajátítóan, a többieket az ünnep öröméből kizáró módon tes zike meg vagy sem. Nem gondolnám, hogy amikor a millennium szent ünnepét ülte az ország a XIX. század végén, és amikor Ferenc Józsefet nagy ünnepléssel fogadta Budapest, akkor nem a dualizmus korának uralkodó gondolatai köré szerveződött az ünnep és a hoz zászólók sokasága, nem a fennálló társadalmi rend és az adott rendet szolgáló politikai törekvések terjesztésére keresték volnae az ünnep lehetőségét. De, minden bizonnyal igen, csak talán értették azt is, hogy hát mi az a mód meg stílus, meg mi az a fajt a nyitottság, amellyel ehhez közeledni kell. Ma pedig azt gondolom, hogy abban a kritikája mindenképpen igaz, hogy az a gyakorlat meglehetősen otromba, ami itt eluralkodni látszik. Ami pedig a jogalkalmazást illeti, itt miniszterelnökként az ember nem könn yen mond ítéletet, hiszen éppen azt vizsgáljuk, hogy mi is az oka ennek a fajta bizonytalankodásnak. Nagyjából két állítás van. Az egyik, hogy mondjuk, a gyülekezési jog és környezete nem kellően precíz, és nem kellően igazítja el a jogalkalmazót. Sokan mo ndják ezt. Mások azt mondják, hogy azzal nincsen baj, a jogalkalmazó ilyen és olyan oknál fogva, beleértve a rendőrséget is, nem mer vagy nem tud dönteni. Nem vállalja azt a felelősséget, hogy az elvont normát a konkrét helyzetre értelmezi, és azt
