Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 30 (26. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
910 Amikor pedig ön azt rója fel nekünk, hogy a többezres rendőrséget vidékről megerősíteni milyen sok pénzbe is került, akkor persze azt tudom mondani, hogy ha Budapesten nem lenne olyan helyzet, amikor meg ke ll erősíteni a budapesti rendőrség létszámát, éppen vidékről átvezényelt kollégákkal, mert nem akarnának a rendetlenséget okozók, a rendbontók az utcára kimenni olyan létszámmal, amekkora létszámmal láthatóan ki akartak menni, akkor persze én örülnék a leg jobban annak, hogyha költségvetéskímélő módszerrel lehetne Magyarország hírnevét fenntartani, és ezek miatt az események miatt nem kellene több mint 2 milliárd forint pótlólagos költségvetési forrást biztosítani a magyar rendőrségnek az elmúlt hat hét ese ményei miatt. Én is sajnálom, hogy ilyenre kell költeni a költségvetés pénzét, de azt tudom mondani, hogy mindaddig, amíg rendbontók ilyen számban vannak a budapesti utcákon, addig a rendőrség megfelelő erőkkel fog a rend érdekében fellépni velük szemben, és ha ez ennyibe kerül, akkor ez sajnos ennyibe fog kerülni a következő időszakban is. Azaz az ország érdekében a rendet fent kell tartani és biztosítani kell, időnként ez többletpénzbe kerül, mert vidékről erősítik meg a rendőrséget. Köszönöm a figyelmüke t. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Boross Péter frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselő csoportjából: “Bajaink eredőiről is pár szót” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Állandósult a téma, és nem is lehet elszakadni tőle, hiszen a televíziókban, minden csatornán, önmagukat is ál landóan ismételgetvén, ennek a botrányos és megszentségtelenített napnak az emléke, kísértésképei jelennek meg. Valóban, ezek a képek aztán, televíziós beállítottságtól függően, úgy jelennek meg, hogy hol az a drámai kép, ami valóban elítélendő, amikor rug dosnak egy földön fekvőt, hol egy másik kép a tankkal és sok mindennel - ha más irányultságú a tévé szerkesztője, akkor természetesen azt domborítja ki. Leszerepeltünk, hölgyeim és uraim! Nem hiszem, hogy ezt szebben meg lehet fogalmazni. Nem csoda, hogy o rszágos tekintélyben a politikusgárda minden felmérésben mélyponton van, és megy lefele. Ezt mi teremtettük, nem azok az intézmények, hatóságok, szervezetek és egyebek, amelyek ilyenkor közreműködni kénytelenek, mert muszáj nekik. Egy dolog azonban vigaszt aló is lehet abban, hogy a világsajtó ezeket a képeket alakította rólunk, hogy nem voltunk egyedül, hisz Bangladesben ugyanez történt, ugyanezekben a napokban. Milyen bátorító dolog nem egyedül lenni ilyen botrányokkal! De szerencsére itt, nálunk nem járt olyan következményekkel, mint ott. Keserű és kellemetlen érzései és gondolatai vannak az embernek, ha ez egyáltalán napirendre kerül. És én nem is ezt akarom folytatni, mert voltak azért olyan események is, amire ugyan nem nagyon érdemes felfigyelni, hisz nincs az a drámai hírértéke, mégis, legalábbis a jobb érzésűek, talán egy pillantást vetettek rá, hogy száz évvel ezelőtt hazahozták a nagy fejedelem hamvait, és ez alkalommal Kassán egy tisztességes, pátoszos, odaillő ünnepség keretében koszorúzták meg II . Rákóczi Ferencet és az ő emlékét. Ez egyáltalán nem grand guignol, erről minek annyit beszélni - engedjék meg, hogy elmondjam! Amikor én kisdiák voltam, és valamely évforduló közeledett, és nem is olyan kicsi, dolgozatot kellett írni. Március 15e előtt arról kellett kötelezően olvasni, hogy Damjanich vörössipkásai mit tettek, mi volt az a tavaszi hadjárat, Görgey milyen zsenije vezetett oda; ha dilemma volt, szabad volte Budánál megállni, vagy nem kellett volna, és erről folyt a szó a nemzeti ünnepen. M iféle ördög bújt belénk, hogy nálunk a nemzeti ünnep pártpolitikai programok közzétételének a napja, minden oldalról? Pár szót, illő főhajtást imitál, és utána arról szól, amiről mostanában szólnak.
